A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

23.fejezet

Születés. Ekkor kezdődik minden, először látod a világot olyannak amilyen. Élet. Virágzik akár a frissen sarjadt virág, de oly gyorsan fut el melletted akár a villám. Halál. Vég, mondják sokan lesújtóan, vészjóslóan. De mi van ha a Vég csupán egy régi ajtót zár, és sok újat nyit melyeket eddig nem láttál? A halál egy makacs és kiszámíthatatlan dolog. Akár a kerék, úgy forog. Senki sem hallhatatlan tartja a mondás, de az emberek mégis azt hiszik magukról folyton folyvást.

Fehér. Tiszta és nemes. Fekete megrontott és heves. Zöld. Nyugtató és kedves. Szürke. Minden mocsoktól és kételytől mentes.

Méregzöld. Gyász színe, halál üzenetét suttogja elda fülekbe.

Íme a Bakacsin népe gyászol. A halhatatlan fekszik ott lent, s szemére borul a halál akár a fátyol. Ébenfa koporsót fednek el a tavasz friss virágai, és új földet öntöznek eldák könnyei.

- Vajon ha én már nem leszek, engem is így temetnek? - kérdezi magától Míriel elmerengve.

- Nem! Te egy senki vagy az ő szemükben, egy buta emberlány - kiállt a fejében egy árny.

- Igen! Fontos vagy különösen Neki - suttogja hangosabban a fejében egy valaki.

Ne szeress, ne élj, ne létezz minek ha egyszer úgy is véged?

Ne add a szíved, ne add a lelked másnak! Mind egyszer úgy is elmúlik és nem marad utána más csak a bánat.

Szeress! Élj! Létezz! Élvezd az életet mert egyszer vége.

Add a szíved, add a lelked másnak! Mert Ő megérdemli, és ott lesz ha te elfáradsz!

Hová lesz élet, hová lesz a halál? Hova vezet az út mely mindenkit vár? Hová lesz a virág miután leesik a hó, hova lesz minden mi kellemes és jó? Hová lesz a szikrázóan fehér táj, hová lesz az akihez futottál?

Hová lesznek az emlékek ha te nem leszel? Hová lesz a tett ha te a föld alatt fekszel? Hová lesz a hangod, ha szádat föld fedi? Hová lesz az alakod ha nincs ki lefesti? Hová lesznek tetteid, ha már nem lesz ki versbe önti? Hová lesz az acél melyből kardod készült? Az egyszer rozsdás lesz s már csak nyűg. Hová lesz a pillantásod ha te elmész, csupán már csak a föld lesz mellyel farkas szemet nézz?

Elfelednek majd nyomod sem marad. Vagy talán mégsem ha újra fel kell a nap? Az élet mulandó, elszáll akár a kósza évben a füst és rossz szó. Elszáll mint fecskék télvíz idején! Elszáll és senki sem tekint majd felé. Elszalad melletted, fut kitudja hová. Elszalad melletted, és senki sem emlékszik majd ki voltál!

Elfelednek majd, feledik bölcs szavad. Vagy talán mégsem ha új rügy sarjad? Az élet mulandó elröppen akár virágról a méh,ha már úgy gondolja nincs nektár mi éltetné. Elfolyik mint olvadáskor a megáradt folyó,elfolyik s ami esik rólad csupán egy szó. Elrohan melletted, elrohan ki tudja merre jár. Elrohan melletted, senki sem lesz ki majd vár.

~~~

Sziasztok! A rengetek mindentől fellelkesedve, úgy gondoltam írok még egy ilyen kis verses dolgot. Remélem nagyjából érhető volt,hogy éppen mi zajlik ott a tündéknél.

Ígérem a 24 már rendes feji lesz! Jó éjt, vigyázzanak rátok Varda csillagai!

 ~Laeriel~