A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

22. fejezet

Az elhúzott függönyök sejtelmes színt kölcsönöztek a szobának. Már reggel volt, és a nap kitartóan sütött.

Míriel Legolas karjaiban ébredt,és szinte alig emlékezett a tegnap történtekre. Biztonságban érezte magát a fiú karjai között, és nem akarta elveszíteni ezt a biztonságot. Mégis tudta, hogy mennie kell. Megpróbált kibújni kedvese karjai közül.

- Maradj még - szólalt meg Legolas csukott szemmel, és vissza takarta társát.

- De mi lesz ha... - Tulajdon képen az ajtó zárva volt, és a kulcs a komódon hevert.

- Nem gondolod,hogy kicsit túl sokat aggódsz? - suttogta a lány fülébe a szőke, még mindig csukott szemmel. Kissé közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta a kecses nyakat.

Míriel nem ellenkezett, valahogy jól esett neki a herceg közeledése. Most mindketten elfelejtették kik is ők. Elfelejtették a rangot, a származást. Csak egymásnak voltak, úgy érezték csak egymásért léteznek.

Legolas keze lesiklott Míriel derekáról, és a zöld ing aljánál matatott. Egymás után pattantak le a gombok az anyagról. Míriel érezte a combján végigsimító kezet.

- Legolas - kapott oda a fiú kézfejéhez,ami ekkor már az ing alatt lévő trikót húzta felfelé. Eddig csupán halvány sejtése volt a lánynak kedvese mit forgathat a fejében, de a szőke nadrágja megerősítette feltételezését.

- Bízz bennem - suttogta Legolas,és keze bekúszott a fehér anyag alá.

***

- El késünk! - idegeskedett Míriel. Épp karvédőjét fűzte, de már a herceggel rohantak át a folyosókon.

- Nem késünk - nyugtatta Legolas, de azért gyorsított a léptein.

- Már értem miért késel el szinte mindig

- És pedig? - nézett rá a szőke

- "Még öt percet" - forgatta a szemét Míriel - Miért van az hogy én pontos vagyok?

- Hát nem mindig...

- Mondj egy olyan esettet amikor késtem valahonnan! - Kettesével szedték a lépcső fokokat.

- Az én életemből egy jó ezer évet - felelt kedvesen mosolyogva Legolas.

- Ő nagy hercege meg csak húszat az enyémből - vágott vissza kuncogva Míriel.

- Szóval sok van a rovásomon?

- El sem tudod képzelni mennyi - forgatta meg a szemeit nevetve a lány

- Ígérem valahogy majd kiegyenlítem - Legolas arcára kaján vigyor csúszott. - Ha lesz öt perced - tette hozzá.

- Még egy ilyen megjegyzés és elkezdhetsz Eruhoz imádkozni - kicsit erősen vállba vágta a szőkét. Leértek a trón terembe, és szinte futottak a két ajtószárny felé.

- Legolas! - szólalt meg mögöttük egy hideg hang.

- Apám - fordult meg a tünde.

- Gondolom a határra készültök, igaz?

- Igen,de így is késésben vagyunk, nagyon fontos?

- Hajnalban érkezett a hír, hogy pókok és orkok rohanták le az északi határőrség faluját. Fornaron halott - sütötte le a szemét a király.

- Hogy tessék? - hűlt el Legolas.

- Az Északi határvidék parancsnokát megölték. Ahogy jó pár emberünket is - folytatta rövid hallgatás után Thranduil - Azt akarom, hogy menj Északra, és amíg nincs új parancsnok addig tegyél rendet - tért a lényegre.