A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

60. fejezet

Tavaszi szél leng, arany levelet hozz magával

Folyik az idő, sodorva mindent vad árjával

Halhatatlan haldoklik már

Kicsi lény tipeg- topog s ajtót tár.

Hűvös, tavaszi reggel köszöntött az Aranyerdőre. A fű még harmatos volt, az aranyszín leveleken átsütött a hajnali napsugár. Már március hava a végéhez közeledett, a tavasz üde lehelete lengte át a fákat. Tinwerín e hónap alatt igyekezett fel frissíteni tudását mind a lovaglás, mind a kardforgatás terén. Közel volt az az idő, amikor már újra visszatérhet minden a régi kerékvágásba. Ezen a reggelen döntött úgy, hogy tovább nem halaszthatja a Megyébe való látogatást. Kipihentnek érezte magát, és tettre késznek. Helyával és Elyával annyi időt töltött, amennyit csak lehetett. Okította a kislányokat amiből csak tehette: gyógyfüvek rejtelmeire, Arda történelmére és a lovaglás művészetébe is belekóstoltak, természetesen még csak pónikon. Ez is egy ilyen délelőttnek ígérkezett, egy közeli réten ülve töltötték idejüket. Épp zsályát szedtek, és a vala igyekezett a két kislánynak mindent elmondani a gyógyfűről. Amikor ez - a két kislány számára nem épp izgalmas- elfoglaltság végett ért, még a fogócska előtt Tinwerín magához intette őket. A két gyerek engedelmesen kuporodott mellé, és hajtotta fejét ölébe. Míriel az ilyen pillanatokat nem cserélte volna el semmiért, számára a két kislány mosolya és boldogsága többet ért minden kincsnél. Finoman simogatta a fejüket, ujjait végigfuttatta sötét hajukon. Boldog volt, ahogy a lányok is. Gyűlölte magát azért, amiért kénytelen tönkre tenni ezt.

- Tudjátok, jó pár hónapja itthon vagyok - kezdett bele szelíden. - De ez sajnos nem maradhat így.

- Már megint elmész? - biggyesztette le száját Elya. - Ilyen gyorsan?

- Csak pár hétről van szó. Ideje a Megyébe mennem és meglátogatnom Arwen barátnémat Imladrisban - ültette ölébe a kislányt.

- Imladrisban? - kérdezett vissza Helya, és ő is a nő ölébe ült.

- Ó, igen. Tudjátok, hiszen már meséltem róla. Völgyzugolyba, a Féltünde Elrond házába. Elrond felesége volt Celebrian, aki Galadriel és Celeborn lánya. Elrondnak és Celebriannak három gyereke született: Eldan, Elrohir, és Arwen. Arwennel jó barátok vagyunk, és Elrond úr is számít tanácsaimra.

- És a mamája Arwennek? Őt miért nem látjuk soha ha egyszer Galadriel néni lánya? - emelte csokoládé barna szemeit a pótanyjára Helya.

- Kincsem, ő már nincs Középföldén. Ő már régen elhajózott Valinorba, Halhatatlan földre.

- Te is elhajózol majd? Akkor mi is mehetünk? - Gyermekded kérdések voltak ezek, de Tinwerínt mégis egészen mélyen érintették.

- Soha nem hagylak el titeket. Soha - csókolta meg a két lány fejét.

- Akkor vigyél magaddal - mondta Elya, és Tiwerín egyik lelógó hajtincsét az ujjai közé csavarta.

- Nem tehetem, túl veszélyes lenne. Még kicsik vagytok ilyen nagy utakhoz.

- Mindig azt mondod, hogy túl kicsik vagyunk - pattant fel Helya. - Egyáltalán nem vagyunk kicsik! - húzta ki magát. - Én már Haldír bácsi derekáig érek! - Tinwerín elnevette magát, majd mosolyogva helyeselt.

- Igen, valóban nem vagytok annyira kicsik, de ilyenhez még közel sem vagytok elég nagyok. Majd ha nagyobbak lesztek, akkor elviszlek Imladrisba.

- Megígéred? - kérdezte komolyan Helya.

- Meg.

- És azt is, hogy sietsz haza! - húzta meg finoman a vala haját Elya.

- Azt is megígérem - csókolta meg a kislány arcát Tinwerín, majd vele együtt felállt. - Na de most gyerünk fogócskázni! Én vagyok a fogó! - kiáltotta boldogan, és szoknyáját megfogva kezdett futni a két gyermek után, kik csak kacagva szaladtak tova.