A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

61. fejezet

Alkonyi szó, egy hétre szól

Nagy utazásról, mely hajnallal válaszol

Tenger sós illattal kísért múlttal átitatva

Délen ásítanak már a puszták hívogatva.

Kora esti, hűs szél lengedezett a fák körül. Tücsökzene szólama vegyült az alkonyi erdőség dalába. Fehér ló lépdelt büszkén a cserjésben, épp oly büszke volt, akár gazdája. Az eddig fehér, habtejszín felhőket már rózsaszínűre festette a lenyugvó napkorong, a fák levelein átizzott az alkony szelíd fénye. A fiatal tavasz illata szállt a széllel, üdeség kúszott a rengetegbe. A fehér ló hátán különös alak ült, s az előtte futó utat nézte. Alcarain gondolataiba merülve lovagolt, baljós gondolatok gyötörték a jövőt illetően. Nem is olyan régen hagyta el Hobbitfalvát, útja Bakfölde felé vitte. Ám változást érzett a szélben, az más illatot is hozott. Megállította lovát, és csak fülelt.

- Örömmel látom, hogy a Megye határait jól őrzik - szólalt meg végül. - Bár az embereid olyan hangosan lélegeznek, hogy még sötétben is eltalálnám valamennyiüket.

- Te igen, de az orkok aligha - felelt a fák közül egy férfi hang. - Suliad, Tinwerín Úrnő! - lépett ki a sűrű növényzetből a Vándor. Őt lassacskán kószái is követték, egytől egyig barna és fekete ruhában. A vala leszökkent lováról, úgy állt régi barátja elé.

- Mae govannen, Elesszár! - mosolyodott el. - Örül szívem, hogy újra látlak. Annak még jobban, hogy tanításaim nem voltak hiába valók.

- Szavaid sosem találnak süket fülekre. A sors szerencséje, hogy utamba hozott. Mintha csak megérezte volna óhajom.

- Bilbónál tettem látogatást, épp ideje volt már. Megfordult fejemben a gondolat, benézek Bríbe hátha ott talállak. Mik a hírek erre? Nyugodtak az utak? - Az úttól távol mentek tovább, egészen a kószák táboráig. Ott egy nemrégiben gyújtott tűz köré ültek, bár a többi dúnadánnak szokatlan volt a vala jelenléte. Nő nem igazán jár közéjük, meghát Aragorn meséi is okot adtak rá. Gandalfot már jól ismerték, tőle tudták, hogy Alcarain is segítségükre van. Így szívesen látták a táborban, kínálták étellel, itallal és szállással éjszakára.

- Az utak nyugodtak, most még - ült le a kósza a tűzhöz. - Félek ez sokáig nem lesz így. Úgy hallottam Keleten már lidércek kószálnak.

- Bár mondhatnám, hogy a pletykák hazudnak - nézett bele Tinwerín a tűzbe. - Akkor viszont az én szavam lenne hazug.

- Bilbót rá tudtad venni valamire?

- Nem tudom, igazán remélem. Furcsa népek ezek a hobbitok, ám hiszem megértette a szavak súlyát.

- Mint említettem a sors szerencséje, hogy találkoztunk - gyújtott pipájára Aragorn.

- Úgy? - vonta fel kérdőn szemöldökét a nő, majd kortyolt egyet a pohárnyi borból.

- Mint tudod, Harad vidéke sosem számított annak a csendes tartománynak - folytatta halkabban a férfi.

- Áh, a fekete númenoriak - bólintott a fehér hajú. - Szeszélyes népek.

- Jobb lenne ha ezt bent folytatnánk - bökött fejével az egyik sátor felé a kósza. Mindketten bevonultak az építménybe, majd Aragorn leengedte annak vászonból készült ajtaját.

- Délen zavargások vannak - folytatta, miután megbizonyosodott róla, hogy kettesben maradtak.

- Valóban?

- Umbarban úgy sejtjük hajóhadakat építenek, mégpedig Szauron szolgálatára. A kalózok lepaktáltak, szövetségre léptek vele. Mégsem tudjuk pontosan hajóik számát, sem azt, hogy hol horgonyoznak. Ahogy az is rejtély, hány fősre tervezik a flottát. Ilyen meglepetéssel szemben Gondor végtelen.