A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

65. fejezet

Zamatos bor és édes étek

bőséges teríték,  éjjeli vétek

Csillag regél s a hold delelőjén állva

pecsétről és tőrről az éjszakába.

A nap fényesen ragyogott delelőjén, Umbar várának ebédlőjéből sült hús és friss cipók illata terjengett. A hosszú asztalok legtöbbje most üresen állt, csak egy volt megterítve. Annál az asztalnál fogyasztotta ebédjét Fuinur, a város és Harad ura tanácsosai és közeli barátai körében. Ez a felhozatal igazán szegényes volt ahhoz képest, amit estére terveztek. A szakácsok és kukták már most sütötték a malacot és vágták az ökröt az esti lakomára. Az estére hivatalos volt valamennyi tehetős embere Umbarnak, és a szövetségesek is ellátogattak a vacsorára. Mindezen estéről folyt a szó a város ura és szűk, baráti körében is. A bor és a finomabbnál- finomabb ételek most sem hiányozhattak az  asztalról, így a szolgálók serényen hozták. vitték a korsókat és tányérokat.

- Gyerünk szaporán vidd a korsót te lány! Mit állsz itt tétlen?! - rivallt rá az oszlopok árnyékában álló Mertenára egy asszonyság, aki máris egy borral teli korsót nyomott a kezébe.

- Megyek máris - hadarta a nő, majd kissé bizonytalan léptekkel az asztal felé indult. Szeme sarkából szüntelen vizslatta Fuinurt, fülét hegyezte, hátha elcsíphet valamit a beszélgetésükből. Szótlanul letette a borral teli korsót az asztalra, és elvette az üreset, eközben a hahotán kívül más is megütötte a fülét.

- Remélem az este is hasonló lesz, a szövetségek megünneplése nagy lakomát kíván - harsogta az egyik férfi, és egy sült combot kezdett majszolni.

- Ó, barátom biztosíthatlak jókedvből és jó étekből nem lesz hiány, amíg az én vendégszeretetemet élvezed - Fuinur hangja meglepően nyájas volt, talán túl baráti is.

- Ne feledd a jó bort - szólt közbe egy másik. - Ha már itt tartunk, asszony hozz még bort! Az a másik is üres - bökött az asztal másik végében álló fa korsóra. Tinwerín szó nélkül a kezei közé kapta azt is, majd visszafelé indult a konyhába. Még egy utolsó pillantást vetett a város urára, most tekintetük találkozott. A férfi sötét barna szemei ravaszan csillantak majd pillanatok múlva már a desszertre figyeltek. Tinwerín elrakta magában ezt a tekintetett és igyekezett minél többet leszűrni belőle. Fuinur kopasz feje ellenére meglepően bizalomgerjesztő külsővel rendelkezett. A déliekre jellemező napsütötte bőre és határozott arca volt. A vala elhúzta a száját, majd visszatért a konyhába. A délután további részében mindenki nyüzsgött de tudta a maga dolgát. Ahogy megbeszélték Aragornnal, mindhárman a kertben lévő kútnál találkoztak. Tinwerín épp vizet húzott, míg két barátja "véletlenül" épp arra járt.

- Ma este kell az a pecsét, gondolod menni fog? - kérdezte suttogva Aragorn, majd ruhája zsebébe nyúlt, és egy összetekercselt papírt nyújtott át a nőnek. - Ez a parancs, ezt kell majd lepecsételned.

- Igyekszem, minden tőlem telhetőt megteszek. De nektek is jól kell időzítenetek - rakta el a levelet a fehér hajú.

- Afelől ne aggódj, Argalad várni fogja a lepecsételt levelet az ablak alatt, neked csak le kell dobnod.

- Azután pedig mi megszerezzük a terveket, és holdközépkor a borospincénél találkozunk. Utána néztem annak a titkos járatnak, és az egyik városon kívül eső útra vezet ki. Kevol gondoskodni fog arról, hogy a lovaink ott várjanak minket menetre készen - magyarázta Argalad.

- Este, valami szövetséget akarnak megünnepelni. Létezik, hogy a környező törzsek összefogtak? - nézett kérdőn a nő két társára.

- Meglehet, már én is hallottam hírét - helyeselt bizonytalanul a vörös hajú.