Tinwerín regéje
Izzott Valinor dombján, tündökölt fényesen
Laurelin és Telperion csodás fája
Sarló lobban az égen villog tündöklőn, ékesen
Ezernyi fénypontot köszönt Középfölde tája
Ám de ím sötét és homály
Laurelin és Telperion kialszik, elvész
Csillag gyúl, s veszik el már
Nap és Hold jő, s Szép Valinor emlékét elnyeli a feledés
Zendül új kor, és hull el majd némán
Olthatatlan láng lobban, gyúl fel ismét
Sors és Végzet penge táncot jár a bűvös cérnán
Homály és sötét rázza aranyos bilincsét
Nyári éjben csend, boldogság szólama
altat tudatlant
Téli esten csillagok szikrázó zápora
hívja s elnyeli a feledés kámfora
Feledés, bűntudat oly rideg
Laurelin aranya kialszik, Telperion ezüstje halvány
Alakja sudár, keserves, hideg
Mégis éji ég és remény hajnal lába nyomán
Legenda lesz immár, szellem alak
Suttogva beszélnek, félve róla
Mégis az ő nevét sugallják a hűvös falak
Nevének súlya nagy s nehéz, nem szabadul alóla
Izzott Valinor dombján, tündökölt fényesen
Laurelin és Telperion csodás fája
Égi gyermek jő, nyomában emlékek véresen
Lehull-e majd a Sors pártája?
YOU ARE READING
A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)
FanfictionTörténet Sorsról és Szabadságról, örök Télről és Tavaszról. Történet a boldogság áráról, amely sokszor nagyobb, mint amit fizetni tudnánk. Bűnökről, amik kísértenek éjszakánkét, s bűnösökről, akik legbelül ártatlanok.
