A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

28.fejezet

Valami készül, valami melynek nyomában iszonyat jár

Sok a kérdés ám a válasz még vár

A táj fehér, szívem fekete, lelkem csupasz és sivár

Szitál a hó, a szél fúj, de nem tudom hogy ki vár.

- Parancsnok - sietett az érkező elé Ellon.

- Mit gondoltál? - kérdezte Míriel megállva a fiatal tünde előtt.

- Mégis mikor Úrnőm? - nézett ártatlan szemekkel a fiú.

- Ne hazudj nekem! - emelte meg a hangját a lány - Mióta dolgoztál Galwornak hm?

- Nem tudom miről beszél parancsnok - rázta meg a fejét a tünde.

- Kérdeztem valamit! - kapott a tünde karja után Míriel, és a karjánál fogva a magasba emelte.

- Kérem ne bántson! - ficánkolt a fiatal.

- Kérdeztem valamit! - az aranyhajú szeme dühösen villant, és már ujjai átérték a fiú karját.

- Jó pár hónapja, ő kért meg rá. Fizetett érte. Kérem ne bántson! - könyörgött.

- Most eltűnsz a határról, és elfelejted azokat amiket láttál vagy hallottál. Vagy ha egyedül nem megy, rásegítek - hallani lehetett ahogy a tünde csontja megroppan a lány ujjai alatt.

- Ígérem Úrnőm ígérem, kérem bocsásson meg! Ne bántson kérem! - Míriel elengedte, és csak ekkor vette észre a köréjük gyűlt társaságot.

- Az utak őrzik magukat?! - kérdezte a kisebb tömeg felé fordulva - Menjetek a dolgotokra, délben szállítmányt várunk Tóvárosból! - elviharzott egyenesen a dolgozó szobája felé.

Az összetört tükör darabok még mindig ott voltak, véresen. Míriel megrázta a fejét, levetette köpenyét, és az íróasztalán álló félik megírt levélhez fordult. Az az egy nap amit ájultan töltött, kiesést jelentett. Volt mit bepótolnia a papírmunka terén. Pennát és tintát vett, majd folytatta ott ahol elkezdte. Ám kezében megremegett a toll.

- Mi történik? - suttogta. Remegő kezéhez kapott, és eldobta a tollat.Elrakta az eddigi jegyzeteket,majd felpattant az asztaltól, és egyenesen az udvarra futott.

- Míriel mi a baj? - szólt utána Ithil.

- Nem tudom - felelte remegő hangon a lány, és füttyentett. Arnir vágtatott elő a bokrokból, és lovasa egyből a hátára pattant.

- Kérlek, vezessétek a listákat. Ha megérkezett Tóvárosból a szállítmány, vessétek papírra és küldjétek utánam a palotába Talán alkonyatkor jövök - szólt vissza a válla fölött az aranyhajú, és elvágtatott a palota irányába. Átszelte az erdőt, akár a kés a vajat.

- Estel! - nyitott be az ispotályba.

- Míriel, hát te? - fordult felé a nővére, és letette a kezében lévő mozsarat.

- Válaszokat akarok. Most! - tért a lényegre Míriel becsapja maga mögött az ajtót.

- Mégis mire? - vonta fel kérdőn a szemöldökét a nővére.

- Hónapok óta egy árny üldözz. Két mondatot sugallva: Nem bújhatsz el!Sorsod lánca elszakad majd!

- Semmi alapja nincs, pusztán hallucináció

- De igen van! És mondok még jobbat. Ma reggel, megöltem. Eltűnt. Köddé vállt

- Ami nincs azt nem lehet megölni sem