A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

39.fejezet

 Régi származás, törött kard

Múltnak cérnája új anyagot vart

Hű diák, vándor szorgalmas

De ki az ott a lombok alatt?

- Hát ismeritek egymást! – lepődött meg a lépcsőn feljövő fiú, meglátva apja és a frissen érkezett rejtélyes hölgy párosát.

- Mondjuk úgy, hogy Elrond régebb óta ismer engem mint én őt – helyesbített Tinwerín.

- Történt valami? Miért hívattál? Épp a vívást gyakoroltam Glonfidelel és Elrohirral... - bökött az udvaron viaskodókra fejével Estel.

- Fiam, ez most fontosabb mint a leckéid... – nézett Elrond komolyan Estelre. Erre a mondatra a fiatal csak felvonta a szemöldökét. Elrond habozott. Úgy gondolta még nincs itt az idő.

- Khm...Elrond... - noszogatta a vala. – Nem akarsz valamit mondani?

- Nem...

- De én úgy gondolom, hogy igenis akarsz – emelte meg a hangját Míriel.

- Nem! És tudod miért nem? Mert még nem áll készen!

- De igenis készen áll! Ráadásul Szauron visszatért Dol Goldurba! És tudod honnan tudom? Onnan, hogy ott voltam azon a téli napon...A Végzet hegyéből füst száll fel Elrond! Kell ennél több érv? – érvelt kissé dühösen a lány.

- Még nem kovácsolhatjuk össze a Narsilt! Isildur átka nem telejsült! – pattant fel a féltünde is.

- De Gondor fehér fája haldoklik! A Fehér Város hanyatlik, és mi ezt tétlenül nézzük!

- Miről beszéltek? – kérdezte tudatlanul, értetlenkedve Estel.

- Rólad! – válaszolták kórusban a vitatkozó felek.

Estel erre csak értetlenül pislantott párat.

- Van mi arany, bár nem fénylik

van ki, vándor s haza tér;

régi erő nem enyészik,

fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,

árnyékból a fény kiszáll:

összeforr a törött szablya,

s koronás lesz a Király – Tinwerín szólt, csengő hangján. Mely most hatalmasan s bűvösen töltötte be Elrond otthonát. Mintha csak álomból lépett volna ki, hangja túlvilági volt, selymes, simogató.

-Régen, mikor az emberek és tündék Utolsó Szövetsége a Végzet Hegyének lejtőin küzdött Középfölde szabadságáért, közel volt a győzelem. De Szauron ujján az Egy Gyűrűvel fordított a harc alakulásán. Isildur, a király fia felemelte apja kardját, s lesújtott vele. Levágta Szauron ujjáról a Gyűrűt – vette át a szót Elrond.

- Középfölde ellenségét legyőzték. De az emberek akarata gyenge, könnyen elcsábul – folytatta a vala. Múltnak képei szálltak fel, akár a homok mutatva a nagy csatát és Isildur vesztét. – A Gyűrű cserbenhagyta Isildurt majd pedig Gollamot. Két és fél ezer évig nyoma veszett. De most, Szauron feltámadt és keresi féltett kincsét. A Gyűrű mindenáron vissza akar jutni gazdájához...

- Isildur halálával nem marad jogos örököse Gondor trónjának. A fehér fa elhalt, a város hanyatlani kezdett a helytartók uralma alatt. De Isildur ága nem halt ki teljesen. Te Arathorn fia Aragorn vagy Isildur egyenes ági leszármazottja. Ki majdan magasba fogja emelni a Narsilt, és viselni fogja újra, büszkén Gondor szárnyas koronáját – Elrond a háta mögött lévő folyosóra vezette Aragornt.