A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

Egy újabb ajtó zárul- Mi is történt eddig?

Sziasztok, üdv ismét itt!

Nem is olyan régen megírtam, publikáltam a 67. fejezetet ami egyben a történet "második évadának" a lezárását is jelentette. Már azt a 30. fejezet utáni, ehhez hasonló részben is olvashattátok, én nem szeretem az "évad" megnevezést használni. Bár ez egyéni szociális probléma, a lényeget értitek. Vannak kisebb és nagyobb forduló pontjai a történetnek, általában ezeknél szoktam meghúzni ezt a határ vonalat, így én is jobban átlátom az egész cselekményt.

Nos tehát, mi is történt eddig?

A 31. fejezettől kezdve egészen a 67. fejezetig futott ez a nagyobb darabkája a történetnek, ami egyrészt hosszabbra sikeredett, mint az első, másrészt ezáltal több dolgok is történt. Most itt gondolok akár a cselekmény száll szerteágazására és kibontakozására, vagy akár a karakterek személyiség fejlődésére. Mindezekről lesz szó ebben a részben, ha érdekel olvass tovább! :)

Tinwerín

Ki mással is kezdhetném a sort, ha nem történetünk főhősnőjével, Tinwerínnel? Ez az időszak, amit az előbb említett fejezetek felölelnek gyökeres változást hozott az életében. Ezáltal ő maga is gyökerestől megváltozott. A külső tulajdonságain kívül, legbelül a lelkében is komoly változások mentek végbe, amiket ugyebár ti is olvashattatok. Erős női karakter mind testileg, mind lelkileg.

Szerintem a külsejét már senkinek nem kell bemutatnom, de a formalitás kedvéért megteszem. Halandó és tünde szemnek is egyaránt földön túli szépségűnek hat, hófehér haja, hibátlan arca és szürke szeme igazi zord szépségé tette Iluvatar gyermekei számára. Úgy tartják lovaglásban s kard forgatásban párja nincs szerte Ardán, hacsak nem maga Tulkas és Orome az. Karja és lábai izmosak, mégis kecsesek. Ám karcsú kezei hidegek, ahogy lénye is.

A 31. fejezet után tanúi lehettünk a vívódásának önmagával, ( ebből valamennyit még akkor is érzékelhettünk, amikor úgy a 63. fejezet környékén találkozik Legolasal). Ebből egy egészen új, rideg jellem alakult aki viszonylag türelmes, de ha egyszer elveszíti, akkor Eru óvja azt aki a közelében van ( khm... Szarumán...khm ) Haragja hirtelen és félelmetes, de csak arra zúdítja, ki vétett. Nem tűri a hazug szavakat, önérzete megnőtt s megköveteli a személye iránti tiszteletet. Nem hajt fejet senki fia vagy lánya előtt, - legyen az akár Rohan, akár a Bakacsinerdő királya- aki nem méltó rá. De van egy másik, gondoskodó oldala is, amit Helya és Elya, a két nevelt lánya ébresztett fel benne. Megtapasztalta, milyen is anyának lenni. Ő igyekezett ellátni az ezzel járó feladatokat a legjobb tudása szerint, ám utazásai sokszor messzi tájakra szólították. Mindettől függetlenül nagyon szereti a lányait, tűzbe menne értük. Az évek során azon volt, hogy eleget tegyen kötelezettségének, mint Arda Őrzője. Ez igen nagy terhet rót rá, amivel meg kellett tanulnia megbirkózni. Végtelenül tiszteli a szüleit, és azon volt, hogy elvárásaiknak megfeleljen, egészen addig a pontig, amíg bele nem akarták lökni egy előre elrendezett házasságba. Nemet mondott. Akkor, először nemet mondott, mert megelégelte s eltépte azokat a láncokat, miket szülei fűztek rá.

Az évek során nevét és alakját egyszerre félik és tisztelik, tetteit és szépségét pedig dalokba, regékbe szövik. Nem titkolom, de célom az volt a különféle praktikákkal, hogy egyrészt egy új karakterként gondoljatok rá, másrészt, hogy ez a karakter inkább negatív legyen.  ( kaptam is egy levelet Linsabeth- től
ezzel kapcsolatban még régen, amiben ő már ügyesen és előre látóan rátapintott erre a szándékomra. Nos ehhez igazából no comment, az idő folyásával egyre jobban kiismertek ^^)

Sok apró változás volt, ami végbement. Ilyen például, hogy szinte mindig a "Tinwerín", "Elen Alcarian" megnevezéseket használom, vagy hogy a "lány" jelző helyett már "nőt" írok. Ezek is mind- mind a karakter fejlődését hivatottak érzékeltetni. Elmondása szerint sikerült bezárnia múltja ajtaját, hogy aztán mit hozz a jövő kapuja? Az már egy másik mese...