Miért jó ha tudunk távolt ugrani, és miért vigyázzunk a lila ködökkel?

494 33 10
                                    

Halihó drága vándorok!^^

Mielőtt belekezdenék szeretném tudni, hogy mi volt a reakciótok a címre, szerintetek mi lesz ebben a posztban?

Ha már leírtad, CSAK AKKOR OLVASS TOVÁBB!

Megvan? Remek!

Na akkor vágjunk is bele! (nem a csoki tortába félre értés elkerülése végett)

Bocsi még egy kis kitérő: Megjegyezném nem hencegés, vagy felvágás céljából jött létre ez a poszt!

Engem egy remek irodalom tanárnővel áldott meg a sors. Hála ég! A tanárnőm jóvoltából neveztem egy országos pályázatra amit a Stefánia Palota hirdetett a "Gyere haza Mikkamakka" hívószóval Lázár Ervin 80. születésnapi évfordulója alkalmából.

http://www.bphkk.hu/cikk/gyere_haza_mikkamakka_palyazat

Én a meseíró részére, a második korcsoportban jelentkeztem. ( ha valakit érdekel a részleteit megtalálja a linkre kattintva)

A téma : "Utazás egy képzeletbeli világba"

Múlthét (okt.14) pénteken volt az eredmény hirdetése a dolognak...

Mielőtt folytatnám ismét megjegyezném nem hencegés, vagy felvágás céljából jött létre ez a poszt!

http://www.bphkk.hu/cikk/mikkamakka_nyertesek

Mivel országos pályázat volt, ezért elenyésző esélyt láttam bármiféle díjra stb...Én már azzal megelégedtem, hogy hivatalos vagyok a Stefánia Palotába. ( Ami rettentő szép! Ha valaki Budapesten jár mindenképpen menjen be!)

De amikor a korcsoportomban másodiknak mondták a nevemet...Szívroham, és bénulás együttesen. Majdnem visszakérdeztem, hogy biztos én vagyok-e az. Elképesztő volt!

(hazáig, csak simogattam az oklevelemet és perceként mondogattam az "igent")

Na de! A lényeg ebből annyi, hogy Nektek is köszönhetem! A rengeteg pozitív visszajelzés is annak a löketnek a része volt, ami erőt és önbizalmat adott arra, hogy egyáltalán én megírjam ezt a kis művet!

Köszönöm nektek!

Úgy gondoltam megosztom veletek! ( sajna a Stefánia oldalán csak az első helyezetteknek a művei vannak fent, de ha ez változik be is fogom linkelni a művem, egyenlőre csak másolom)

~~~

Levenna és a felhők jogara

Bizonyára mindenki szeret kirándulni. Ki ne szeretne? Ki ne szeretné az erdő kellemes csendjét, a forrásvíz frissítő izét, és a fák üde illatát. Kis országunk bővelkedik a szebbnél- szebb erdőkben és hegyekben. - Nézzétek! Látni az egész várost! – fordult hátra szüleihez és testvéréhez Zsófi. - Igen kincsem, magasan vagyunk – helyeselt az édesanyja és ő is visszanézett a háta mögött elterülő kisvárosra. A család épp a hegyi libegőn tartott felfelé. A természet őszbe fordult, a levelek felöltötték a szemkápráztató palástjukat. Rozsda, bordó és napsárga lombú fák kúsztak a libegő két oldalán, szüntelenül dalolva az ősz énekét.

- Apa, kérlek szépen, hadd ne kelljen a kabinban utaznom – Levenna egy utolsó próbálkozást tett apja meggyőzésére az ügy érdekében.

- Majd ha kiszálltunk, akkor megbeszéljük édesanyáddal is. De helyeslem az ötletet – magyarázta édesapja. Nem is olyan régen épült ki a két hegy között ez a pálya. Két lehetőség is volt átjutni az egyik hegyről a másikra. Az egyik a lassú kabinos megoldás, amikor az ember gyönyörködni szeretne a tájban. A másik pedig egy beülő hevederes lehetőség, amikor magára a drótkötélre kötnek rá, és engednek szabadon csúszni a pálya másik oldaláig. Persze, hogy minden fiatal a gyorsabbik, kalandosabb megoldást szeretné kipróbálni. Csak van olyan, amikor a szülői szó közbeszól. Közeledett a hegy teteje. A libegő kicsivel a csúcs alatt tette le a családot, ahonnan már nem volt messze az átcsúszó pálya. Talán ez volt a kirándulás fénypontja a gyerekeknek.

A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)حيث تعيش القصص. اكتشف الآن