A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

44. fejezet

Öt zarándok tenger partján

Öt mágus egy körbe állván

Öt Bölcs egy tanácsban

Öt Bölcs a jónak szolgálatában

Hatodik is ott áll csendesen

Hatodik sejt valamit amit a többi nem.

- Hát... - kezdett bele Argalad, de erre kitárult a csarnok ajtaja és Finarfin lépett be rajta.

- Ó te Szentséges Iluvatar, hát igaz a hír! - ámult el a nolda király meglátva a takaróba burkolt fehér hajú lányt.

- Finarfin most igazán nem alkalmas. Amugyis, mit keresel itt?! - kérdezte összevont szemöldökkel Manwe.

- Tudod, Uram elszomorító, hogy egy szabótól, egy kovácstól és egy árustól kell megtudnom lányod visszatértét. Miközben úgy hiszem szívemen viseltem az ügyét amíg a fák el nem pusztultak és belőle csillag nem lett! - ecsetelte felháborodottan a nolda.

- Elnézésedet kérjük de nem alkalmas! Megbeszélhetnénk máskor? - állt fel lánya mellől Varda.

- Nem Elbereth Úrnő, választ akarok! Bár tudom nem illik ilyet kérni a valáktól, de úgy érzem, megillett ennyi!

- És ebben igazad van - válaszolt higgadtan Yavanna. - De nem most. A fiatalok nincsenek valami jól pihenésre van szükségük.

- Hiszen ön Nerwen édesapja! - szólalt meg hirtelen Tinwerín letéve kezéből a teás bögrét. - Hogy Galadriel mennyit mesélt magáról!

- Úrnőm, ismered a lányom? - kérdezte falfehéren a nolda közelebb lépve a lányhoz.

- Igen ismeri, de szerintem megbeszélhetnétek később! - parancsolt megálljt Manwe, de ekkor már lánya is felállt és kezet készült fogni a jövevénnyel.

- Örvendek, Tinwerín vagy Míriel, vagy... Szóval ahogy ön ismer - mutatkozott be illendően a vala. - Most nem fognám meg a kezét, ha nem bánja...

- Dehogy bánom! És mond Nerwen jól van Középföldén?

- Ó igen! Már nagymama! Ami azt jelenti, hogy ön dédapa! Gratulálok! - mosolygott kedvesen Míriel, és eltüsszentette magát. - S-sajnálom... - kapta a szája elé a kezét.

- Örültünk Finarfin! Tinwerín ülj vissza, sőt egyenesen menj fel a szobádba! - lépett melléjük sebesen Varda.

- Viszlát! - köszönt el kedvesen a lány és magához ölelve a takarót Argaladdal együtt távoztak a teremből. Manwe a tenyerébe temette arcát, Varda és Yavanna pedig sóhajtottak.

- Rosszabb időpontot keresve sem találhattál volna nolda... - dörmögte Aule.

- Úgy néz ki a lányuk illedelmesebb mint ők maguk - jegyezte meg Finarfin.

- Ajánlom neked tünde, hamar vond vissza szavaidat vagy  - fortyant fel Manwe, de még Varda idejében visszanyomta a székbe.

- Nyugalom kedvesem, nyugalom nem hiányzik még egy szívbeteg is...

- Elnézést Uram, de igazán nem értem, hogy mi is folyik itt - csillapodott le Finarfin.

- Ülj le kedves nolda - kínálta hellyel Yavanna.

- Nos hát annyi történt hogy az imént elballagott két meggondolatlan, felelőtlen, gyerekes - kezdte el sorolni Aule.

- Aule köszönjük - csitította Yavanna.

- Csupán korcsolyázni voltak a hegyekbe, és beszakadt a tó - zárta le a témát Varda.

- Feanor és Nerwen alatt is beszakadt anno...de akkor csak Feanor úszott. Szegény Nerwennek kellet becipelnie Tirionig.