A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

40.fejezet

Esthajnalcsillag fénye már nem fogy s nem növekszik

Apai döntés, szigorként születik

Háborgó emlékek tengere, mely elül

Vagy feltámad újra! De mégis a nyugodt víz marad felül

- Na most halljam! Miért kémkedsz a húgod után?! - vonta felelősségre Tinwerín Elrond fiát mikor már hallótávolságon kívül voltak.

- Miért ne kémkednék? - kérdezett vissza szemtelenül. - És most ha megbocsájtasz, vissza is mennék - vette útját újra a lugas felé.

Míriel morgott egyet, majd így folytatta:

- Nem mész te sehová! - kapott a válla után, és pillanatok alatt lerántotta a földre. - Itt maradsz! És elmagyarázod nekem meg apádnak mégis miért lebzselsz te Arwen után!

- A-a - rázta a fejét Elldan. És megfogta a lány lábát, majd lerántotta és futni kezdett az lugas felé. Míriel felugrott, és teljes erejéből az ifju után eredt.

- Itt maradsz! - teperte le a földre a fiút.

- Mi folyik itt?! - kérdezi Elrond a nyomában siető Elrohirra. Teljesen jogos volt a kérdés annak tekintetében hogy Tinwerín épp a nagyobbik fia mellkasán ült és hátulról egészen érdekesen festett a dolog.

- Mi az fészkes fenét csináltok?! - érnek oda a pároshoz.

- Ha megmozdulsz, Erura esküszöm az lesz utolsó mozdulatod - sziszegte Míriel, és felállt. Szembe fordult most már egész Völgyzugoly háza népével.

- Khm... öm... Ez nem az aminek látszik. Vagyis nem tudom minek látszik, de biztosan nem az - kezdet mentegetőzni, de hátra fordult. Még pont időben, mert Elldan a lugas fái felé kúszott. Míriel szó nélkül kezébe kapta a kését és egyenesen a fiú hóna alá dobta, ezzel oda szegezve a talajhoz.

- Szóval - fordult vissza Elrondhoz és a háza népéhez. - A fiad Uram olyan dologba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. Igaz Elldan? - az utolsó mondatod kifejezetten megnyomta és a háta mögött fekvőnek intézte.

- Ha kiszednéd a ruhámból a fegyvert, hajlandó lennék beszélni is - mormogta a tünde.

- Egy pillanat - Tinwerín oda sétált a fiúhoz, és egy gyors mozdulattal kihúzta, majd elrakta a kését. Majd vissza sétáltak a kővé dermedt Elrond elé.

- Szerintem a fiad jobban el tudná mesélni... - nézett a tündére szúrósan Míriel.

- Öm... az volt, hogy...hát...tudod apa... - Ebben a pillanatban léptek ki a lugas fái közül Aragornék. A tömeg egyszeriben féljük fordult.

- UramEru az égben - változott falfehérré Elrond. - Van még valami mára?! Arwen, Aragorn gyertek ide! - fehérből piros lett az arca.

- Szóval csak annyi, hogy utána néztem a húginak ahogy kérted - nyögte ki végül Elldan.

- Hogy tessék?! Te kémkedtél utánam?! - csattant fel Arwen. És ezzel egy időben egy pofon is elcsattant részéről Elldan felé.

- Nyugalom nyugalom! Nem hiányzik még egy testvér mészárlás! - állt közéjük Tinwerín. - De ha jól értem Elrond - fordult a féltünde felé a vala - akkor te kérted erre a fiad? És miért?!

- Nem csak te látod a jövőt Tinwerín - válaszolt Elrond. - És baljóslatú a lányomra nézve.

- És ez a megoldás?! - hitetlenkedett Míriel.

- Mi is történt pontosan? - kérdezte Aragorn. Teljesen érthető, hogy nem ért semmit.

- Elldan kémkedett, Tinwerín meg rajta kapta. Majdnem megverte, és ekkor jöttünk mi. Apu küldte Elldant, mert félti Arwen tőled - összegezte röviden Elrohir.