A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

43. fejezet

Tavasz után nyár jő

Év múlik, hónap telik, hó esik és virág nő

"Feltűnés nélkül" gondolom én

De hipp-hopp kipp-kopp reccsen a jég.

A tavasz nyárba fordult Középföldén, nyár helyét ősz vette át majd a narancsban és bíborban pompázó levélszőnyeg helyére fehér hó hullt a mennybolt szitájából. 2952 tele vette kezdetét hószitálással Ardán.

A Bakacsin erdőben most is jeges szél fújt, megremegtetve a fenyőkre esett friss havat.

Minden tünde serényen végezte a munkáját, ugyanis kemény tél elé néztek. Voltak olyanok kik most tartottak a határra, de a parancsnokok épp ezekben az órákban tértek vissza onnan.

- A tüzelő készletek milyen állapotban vannak? - kérdezi Legolas Barantól a folyosón lépkedve. Most lett vége az e havi nagy tanácsnak.

- Persze folyamatosan használunk belőle, tudod mi sem akarunk megfagyni Északon. De ettől függetlenül folyamatosan egyeztetem a az újabb szállítmányokat - válaszolta Baran. Talán már egy éve volt, hogy ő lett Észak parancsnoka.

- Írnál ki egy olyan tíz-húsz hasábbal többet a keleti részre? Nem akarok megfázni. Épp elég, hogy Galwor úgy köhög mint egy szamár - kérte a szőke.

- Mert nem az? - kérdezte tettet csodálkozással barátja. Legolas erre elnevette magát, majd megszólalt:

- Nem akkor nagy mint amilyennek gondolod - veregette vállba Barant, és benyitott szobája ajtaján.

- Keresek egy papírt és tollat és máris megírhatod azt a plusz fa szállítmányt - ajánlotta a herceg, és kutatni kezdett a fiókjaiban. Ám penna és papír helyett egészen más akadt a kezébe: egy bőrkötésű kis könyvecske.

- Mi a...? - vette kíváncsian kézbe a herceg a könyvet, és belelapozott.

- Baj van? - lépett mögé Baran, látva barátja dermedtségét. Erre Legolas csak felé fordította a kinyitott könyvet.

- 2950. december... - olvasta Baran. - Barátom ez úgy néz ki a tiéd! - mondta lapozgatva a könyvet.

- Az nem lehet! - rázta a fejét Legolas. - Én soha nem vezettem naplót!

- Hát már pedig igen! - ellenkezett Baran. - Már pedig egészen hitelesen! Húúú mik vannak itt! - kiált fel nevetve Baran és kikapja a szőke kezéből a naplót.

- Mik? - kérdezi Legolas, és a kis könyv után kap. - Végül is az enyém, add vissza!

- Húúú mik derülnek itt ki! - olvass tovább Baran.

- Elég legyen! - veri hátba Legolas a barátját, és kifeszíti a kezéből a naplóját, majd beleolvass.

- Hú mik vannak itt! - kerekedik ki a szeme amint túl jutott pár oldalon. - Ezt biztosan nem én írtam!

- Pedig a te írásod!

- De mondom, hogy nem én írtam! Erre a lányra biztosan emlékeznék a sorok tartalmából ítélve! - mutogatott hevesen a lapokra a szőke.

- Lehet kezdesz olyan lenni mint Gollam - vetette fel az ötletet nevetve Baran.

- De bolond vagy! - verte vállba barátját mosolyogva Legolas, és bezárta a könyvet.

- Most miért ne? Ő önmagával társalog, te pedig tévképzeteket kergetsz és megbeszéled őket egy könyvel! - magyarázta Baran.

- Honnan veszed, hogy tévképzet? - kérdezte összefont kézzel a herceg.