Váratlan változások (BEFEJEZETT)

Prológus

Kocsis Dorina vagyok. 15 éves. Anyám meghalt születésemkor, apám pedig Németországban dolgozik, ezért kivitt magával, mikor még kicsi voltam, de rájött, hogy nem szeretne velem foglalkozni, ezért berakott egy árvaházba. Visszagondolva biztos mérges lettem volna, de most nagyon örülök, hogy itt vagyok. Ez szerencsére egy magyar árvaház és nem olyan nagy, szóval pont jó. Két dadánk van: Kitti néni és Liza néni. Ők szerencsére nem olyan szigorúak. Megvan, hogy mindennap nyolcig mehetünk ki. 15 gyerek van itt velem együtt és majdnem mindenki jóban van mindenkivel. Itt tanulunk az árvaházban. A nyelvet is itt tanították meg nekünk, de mivel néhányan járnak sportra vagy hangszer tanulásra, ezért ők ott is tanulhatták a németet.

Reggel, mikor felkeltem láttam, hogy Gréta és Szinti már rég fent vannak. Mi hárman vagyunk egy szobában. Gréta a legjobb barátnőm, Szinti pedig egy túlpörgött csaj, de amúgy imádom.

- Jó reggelt! -köszöntem álmosan.

- Reggelt! -mondták egyszerre és látszott rajtuk, hogy mindjárt elröhögik magukat- Öhm..már csak rád várunk!

- Jajj tényleg, elaludtam. -csaptam a fejemre.

Berohantam a fürdőbe és már tudtam min röhögtek. Az arcom tele volt firkálva. Ezt egy óra lesz lemosni és így is el vagyok késve. Gyors megmosakodtam, meg letöröltem a fejem. A hajamat felkontyoztam, mert nem lett volna időm kivasalni.(Az én hajamat muszáj vasalni vagy göndöríteni, mert különben úgy áll, mint egy boszorkánynak). Felvettem a sötétkék farmerom meg egy fehér csipkés pólót. Bedobáltam a táskámba a cuccaimat, majd lerohantam a lépcsőn. Mindenki akkor végzett a reggelivel, ami azt jelentette, hogy nekem már nincs időm erre.

- Valaki ma üres gyomorral fog tanulni. -ugratott Dani. Én csak megforgattam a szemeimet.

- Neked is jó reggelt! -mondtam, majd elvettem egy almát az asztalról.

- Gyere már! Miattad mi is el fogunk késni! -jöttek oda Szintiék.

Gyors felvettem a fehér conversem és indultunk is. Az árvaházat úgy képzeljétek el, hogy két kisebb épület. Egyikbe tanulunk, a másikban pedig lakunk. Mikor átértünk a "suliba" elköszöntem Grétától, mert ő eggyel alattam jár osztályba. Itt amúgy még az osztályok is tök jók, mert mindegyikbe van kb 5 diák vagy annyi sem.

Egész nap unalmas volt. Végig a holnapi napon járt az eszem. Holnap szombat és Flóra szülinapját ünnepeljük. De én biztos nem megyek le. Az a lány régen a legjobb barátnőm volt, de mindenkinek elmondta a gáz titkaimat. Azóta utálom. Valamit ki kell találnom, hogy miért nem leszek ott.

Visszaindultunk a házba Grétával, Szintivel és Danival.

- Mi ez a nagy öröm? -néztünk mindannyian Grétára, aki úgy vigyorgott, mint a tejbetök.