Váratlan változások (BEFEJEZETT)

36.rész

-Mi?! És én erről miért nem tudok? Akkor ezért nem jársz velem? Lehet, hogy lenne esélyem nálad, de neked barátod van? Miért nem tudtad ezt megmomdani?!-kelt ki magából megint.

-Nem. Vele még utánad jöttünk össze. Nagyon jó barát vagy, de csak barát-mondtam szomorúan.

-Ide jár?-kérdezte kíváncsian.

-Mit csináltok itt? Tűnés az udvarra!-jött arra egy tanár, megmentve engem.

Gyorsra vettem a tempót és szinte rohantam Mustafa elől. Reméltem, hogy pont megtalálom Michaelt. Szerencsére ott volt a szokásos helyén. Odamentem hozzá, majd rögtön észrevette, hogy valami bajom van.

-Hol voltál?-kérdezte miután köszöntem neki. Sóhajtottam. Tudtam, hogy az igazat kell mondanom neki.

-Mustafával beszélgettem.

-Megkérdezhetem, hogy miről? Eléggé zaklatottnak tűnsz-mért végig-Nekem elmondhatod mi történt. Tudom, hogy nehéz valakiben hamar megbízni, de bennem megbízhatsz-nézett szemembe.

-Igazából elég mérgesen beszélt velem-miközben beszéltem végig a földet vizslattam-És hát miattad lett az.

-Ő lett miattam ideges?! Nekem kéne miatta-az első mondatát idegesen mondta, de eszébe jutott, hogy én is ott vagyok és épp eleget ordibáltak ma velem, ezért a második mondatát már halkra vette.

-Bejövök neki és azt hitte járunk, ezért lett olyan ideges. Viszont közben kikotyogtam valamit, amit nem akartam-mondtam szomorúan, mire ő együtt érzően pillantott rám.

-Durva dolgot vagy nem olyan érdekes?-kedves volt tőle, hogy nem kérdezett rá, hogy mit. Ezt nagyon szeretem benne.

-Hát durvát...

Ezután kedvesen terelte a témát. Az utcsó órák unalmasan teltek. Mustafa nem szólt hozzám, pedig ha úgy vesszük, semmit nem csináltam. A suli előtt Michael várt.

-Szia-mosolygott.

-Szia-követtem példáját.

-Hazakísérlek-ajánlotta fel, mire bólintva elindultam.

-Volt valami utcsó órákon?-kérdeztem megszakítva a csendet.

-Unalom. A tanár felszólított, majd mindenki azt mondogatta, hogy a sátán olvas-utánozta hangjukat.

-Idióták. Ne foglalkozz velük. Na jó, ez hülye tanács volt-röhögtem kínosan-Tudod miért hívnak sátánnak?

-Persze. A stilusom miatt és mert sokszor hamar ideges leszek. Ezért is piszkálnak, mert tudják, hogy akkor tuti balhé lesz. De már egészen vissza tudom magam fogni-mosolyodott el-Viszont ebből is látszik, hogy mennyire buták. Miért pont sátán? Hogy függök össze vele? Ő nem ilyeneket csinál-ráncolta össze a szemöldökét érthetetlenül.

-Én is pont ezt akartam kérdezni-nevettem.

-És veled mi volt?

-Mint mindig unalom. Mustafa meg nem szól hozzám. Pedig nem is csináltam semmit.

-Látod mindig ez van. Ő csinálja a balhét, majd megsértődik, mint egy kis óvodás. Látszik, hogy mindent megkap-forgatta szemeit. Közben pedig hazaértünk.

-Hát igen-értettem vele együtt-Nem jössz be?

-Jobb, ha nem. Nem hiszem, hogy Ben örülne, ha látna.

-Ben-a szemeim tányér méretűre nyíltak.

-Mi az?-kérdezte ijedten.

-Úgy volt, hogy együtt jövünk haza. Most biztos engem keres-egyre gyorsabban vettem a levegőt.

-Jól van, nyugi-nyugtatgatott Michael-Nézd meg, hogy nincs-e itthon már, ha nincs, akkor felhívod és bocsánatot kérsz tőle, oké?-nézett szemembe, mire bólintottam.

-Jó ötlet-és már vettem is elő a telefonom-De inkább rögtön felhívom. De várj, mit mondjak, miért nem vártam meg?

-Mond azt, hogy egy bárátoddal jöttél haza és elfelejtettél szólni neki-vont vállat.

-Ez nem lesz jó-húztam el a számat-Tudod nem mertem el mondani neked, de már megbízom benned és te is elmondtál sok mindent nekem, szóval-hatásszünet-Bennel járunk-hajtottam le a fejem, hogy ne lássam az arckifejezését.

-És?-vonta fel a szemöldökét.

-Hát...ha úgy vesszük testvérek vagyunk.

-Ajj, de nem igazik és ezt mindenki tudja...Amúgy meg te is tudod, hogy soha nem ítélkezem, szóval nyugodtan elmondhattad volna már előbb is-mosolygott rám-De akkor most gyors kitalálunk neked valami kifogást.

-Az jó lesz-röhögtem kínosan-Megvan-raktam fel a mutatóujjam-Azt mondom, hogy nagyon fájt a hasam, ezért minél előbb haza akartam jutni és ezért nem vártam meg.

-Ez jó-adott egy pacsit-Viszont akkor én most megyek. Sok dolgom van még otthon-majd megölelt és elment.

Bementem a lakásba ledobtam a cuccaimat és már tárcsáztam is Bent. Előtte láttam, hogy vagy ötször hívott. Hamar felvette.

-Hol vagy?-tért rögtön a lényegre.

-Már otthon-mondtam kicsit megbánóan.

-Ahh akkor jó. Nem sokára én is ott vagyok, szeretlek-na ezen kicsit meglepődtem.

-Jól van, siess, én is szeretlek-majd leraktam és körbenéztem, hogy hallhatott-e valaki.

Nem láttam senkit, úgy hogy a konyha felé vettem az irányt. Szedtem nekem és Bennek is ebédet. Megterítettem és pont akkor jött meg.