Váratlan változások (BEFEJEZETT)

31.rész

Épp ide-oda rohangálok, mert sikeresen elaludtam. Mire kész lettem, Ben már elment. De kedves. Na mindegy, elindultam suliba. Pont beértem, szóval tök jó vagyok.

-Pont időben! Grat-adott egy pacsit Mustafa-Miért késtél?

-Elaludtam-huppantam le a székre.

-Láttam tegnap beszéltél a sátánnal-mondta röhögve, én meg összevont szemöldökkel néztem rá, mert nem nagyon értettem, mire céloz-Michaellel-pontosított.

-Ja igen, de nem sokat-vontam vállat.

-Szerintem vigyázz vele. Tudod sokszor verekedett már ilyen hülye kis dolgok miatt és két srácot majdnem agyonvert! Meg, ha bárki a közelébe akar menni, akkor csak beszól neki és bunkózik. Veled is bunkózott tegnap?

-Hát nem volt valami beszédes, de csak ennyi. Nem volt bunkó, ha úgy vesszük-ekkor viszont bejött a tanár, szóval abbahagytuk a beszélgetést.

Szünetben nem találtam a "sátánt". Viszont egyszercsak az udvar egyik felén összegyűlt az összes diák. Odamentem, hogy megnézzem mi folyik ott. Michael verekedett valakivel. Nem bírtam nézni, de mindenki csak fütyült meg éljenzett, mintha ez olyan jó lenne. Más esetben én is örülnék, hogy verekedés van, de Michael is benne van. Bár nem tudom, miért érzem hirtelen ilyen fontosnak. Talán, mert különleges. Nem olyan mint mások, mint a menők.

Szerencsére jött egy tanár és szétszedte őket. Michael rögtön kifutott a sulib9l, mi pedig mentünk órára. Ezek szokás szerint uncsik voltak. Suli után rohantam haza, hogy nehogy Bennel egyszerre menjünk haza. Viszont egész kellemes idő volt, ezért kedvem lett sétálni. Láttam egy park féleséget, ezért arra mentem. Zenét hallgattam közben, ami még jobban esett. A parkban szinte senki nem volt. Bár ez azért lehetett, mert nincs ápolva. A fű valahol ki van tépve, a kis tavacska az tiszta kosz és a padok többsége is széttört.

Mikor elsétáltam a tavacska mellett észrevettem, hogy mégsem vagyok egyedül. Az egyik padon ült valaki. Az a valaki méghozzá Michael volt. Amúgy még mindig nem értem, miért sátánnak hívják. Oké, hogy kicsit rockosabb a stílusa, de az a jó, hogy sokféle stílusu ember van. Ettől még nem kell ítélkezni. És az, hogy sokszor verekedik, szerintem azért van, mert mindig belekötnek. De még mindig nem értem...a sátánok verekednek vagy mi? Na mindegy.

A kövi kérdésem magamhoz az volt, hogy oda menjek-e hozzá. Mivan, ha tényleg bunkó lesz, ahogy Mustafa mondta? Meg hát nincs valami sok önbizalmam. Nem merek odamenni hozzá, de szeretnék segíteni neki. Így hát arra jutottam, hogy kivettem a fülesem a fülemből, majd félénk léptekkel odaballagtam hozzá. Leültem mellé. Persze helyet hagyva köztünk.