Váratlan változások (BEFEJEZETT)

59.rész

Miután leszídtam Grétát és megbeszéltük, hogy fog bocsánatot kérni a sráctol, amiért bunkó volt, elhagytuk a cukrászdát, majd az árvaházhoz kezdtünk sétálni. Hamar odaérhettünk volna, ha valaki nem ütközik belénk.

-Bazdmeg nem tudtok figyelni?-ezt szinte kiabálta, ezért mindenki ránk figyelt.

-Balázs?-kérdeztem ledöbbenve. Tiszta részeg volt. Így még sose láttam. Lehet, hogy Gréta miatt? Kezdem sajnálni.

-Jé megismersz?-kérdezte lenézően.

-Na jó, nekünk mennünk kell-mondta Gréta, majd karomnál fogva húzni kezdett.

-Majd egyszer térdre esve fogsz könyörögni értem!-ordította utánunk.

-Hagyd békén a barátnőmet! Ő majd tudja mit akar!-ordítottam én is, bár nem tudom miért lettem ennyire ideges, hisz részeg és csak azért ilyen.

-Hagyjad, nem érdekes, úgyis részeg-mondta Gréta, majd tovább álltunk.

-Még soha nem láttam így.

-Ja. Mióta szakítottunk még kevesebbet van otthon, mint volt és tegnapelőtt este ennél sokkal részegebben berontott az ajtón, mire mindenki megijedt, majd felrohant a szobánkba és elkezdett velem ordítozni, meg majdnem lepofozott, de Dani leállította. Ha ő nincs ott nem tudom, mi lett volna még, de annyira féltem.

-Úristen! Nyugi, nem fog bántani. Probálj meg vele még egyszer beszélni, aztán hátha jobb lesz.

-Majd megteszem. Gondolhatod Liza és Kitti néni milyen idegesek voltak.

-Azt elhiszem. De akkor szerintem tényleg szeretett téged és nem csak azért mérges, mert nem feküdtél le vele.

-Nem tudom, majd beszélek vele-ahogy láttam, le akarta zárni a témát így hagytam.

-Nekem viszont mennem kéne. Holnapra még tanulnom kell-mondtam szemforgatva.

-Jól van, akkor menjünk.

Elbúcsúztunk az állomásnál, majd a vonaton zenét hallgatva bámultam ki az ablakon.

Otthon gyors felmentem a szobámba és tanulni kezdtem. Este lefürödtem, majd megnéztem a telóm. Lucastól egy csomó üzenetem jött.

~Luke💙:szia💓

~Luke💙: mit csinálsz ma?

~Luke💙: nem jössz el velem valahova?

~Luke💙: ha nem akarsz nyugodtan megmondhatod

~Luke💙:miért nem írsz?!

~Luke💙: csináltam valami rosszat?😞

~Luke💙: Ben miatt nem írsz?

~Luke💙: kérlek Dorka!💘

~Én: úristen bocsi csak grétával voltam

~Luke💙: hülye én meg szét aggódtam magam...és milyen volt?...xd

~Én:😄 jó köszi:) te mit csináltál ma?

~Luke💙: érted aggódtam...igen egész nap-.-

~Én: tényleg sajnálom😞 de ez tök aranyos tőled😳

~Luke💙: 😘

~Én: én viszont mentem mert mindjárt bealszom😅

~Luke💙: ok jóéjt😊❤

~Én: jóéjt❤

Ezután be is aludtam. Reggel Bennel mentünk suli felé és valamit magyarázott nekem, de én eközben csak azon gondolkodtam, hogy mondjam el a Lukeos dolgot.

-Csá-pacsizott le velünk Mustafa, majd megindult velem az osztály felé-Milyen volt nélkülem?

-Unalmas-kuncogtam.

-Jó válasz-röhögött ő is, majd beértünk a terembe, ahol mindenki Mustafának esett. Én csak elővettem a könyveimet és úgy vártam a tanárt.

A szünetek szokásosan teltek. Bár Paulán észrevettem, hogy kicsit furcsán viselkedik. Mikor Bennel indultunk volna haza, Luke megállított minket.

-Hé! Nem nyomunk ma egy fifameccset?-kérdezte Bentől.

-De. Átjössz most?

-Aha.

Hát ezt gyorsan lebeszélték. Az úton kínos csend volt. Ben néha megszólalt, Lucas viszont csomószor engem bámult, mintha azt kérdezné "elmondhatom neki?", de én csak lehajtottam vagy elfordítottam a fejem ilyenkor. Otthon leültem enni, a fiúk pedig rögtön a tévé elé. Felmentem leckézni, majd valaki benyitott a szobámba.

-Bocs a vécét kerestem-mondta Luke.

-Aha. Végülis nem voltál itt vagy húszszor-röhögtem el magam.

-Lebuktam. De reménykedtem, hogy mikor belépek, majd kevesebb ruha lesz rajtad-kacsintott egyet az ellenállhatatlan mosolyával, majd kiment.

Egyszercsak Paula írt, hogy találkozni akar velem.