Váratlan változások (BEFEJEZETT)

6.rész

Nagyon izgultam, mert kiderült, hogy lesz egy húgom és egy bátyám. Elvileg ma Sara anyukája is ott lesz náluk vagyis khm "nálunk". Az is kiderült, hogy a "húgom" siket, ezért jelbeszéddel kommunikálnak. Ennek megörültem (mármint sajnáltam szegény kislányt), de mindig is meg akartam tanulni a jelbeszédet és most tényleg meg fogom. Megmutatták a fontosakat pl "Szia!" "Hogy hívnak?" stb.

Sara és Peter hátra mosolyogtak rám, majd kiszálltak a kocsiból, amit én követtem. Egy kislány rohant oda hozzám mosolyogva. Leguggoltam hozzá, majd megpróbáltam elmutogatni neki a mondatokat, amiket tanultam, de nem nagyon ment, ezért kedvesen kiröhögött, mire én bedurciztam, majd jól megcsikiztem. Nagyon aranyos és annyira szép. Örülök, hogy a húgom lesz. Ja és egyébként a neve Lucy.

Ezután egy öreg nő jött odahozzám és mutatkozott be.

-Szia. Dorka a neved ugye? Nagyon szép név, mint te. Én Sara anyukája vagyok, szóval mostantól a nagymamád-mosolygott rám.

-Köszönöm-csak ennyit mondtam, mert Peter, vagyis apa szólt, hogy menjünk be. Akkor vettem csak észre, hogy a bejárati ajtóhoz dőlve végig ott állt egy fiú. Bevallom jól nézett ki, de gondoltam ő lesz biztos a bátyjám, szóval ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Amúgy mindig is akartam egy bátyjust, aki majd megvéd meg minden, szóval ennek örültem...bár ahogy láttam ez nem volt kölcsönös. Végig mérgesen nézett rám és mégcsak be sem mutatkozott vagy köszönt.

-Ben, mutatkozz be az új húgodnak-szólt rá Peter  a most már konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy "Ő nem a húgomot", majd közelebb jött hozzám.

-Ben vagyok-mondta unottan és lenézően.

Én nem tudtam, hogy mit is kéne most csinálnom, de szerencsére apa kisegített.(Mindig fura lesz apának hívni)

-Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte.

-Tényleg, gyere velem-pattant fel a kanapéról Sara, majd felvezetett a sötétbarna falépcsőn.

Megfogta a fehér ajtó kilincsét, de nem nyitott be. Rám nézett, majd így szólt:

-Bocsi ha nem tetszik. Én rendeztem be, de igazából meg kellett volna téged várnalak, mivel így most lehet, hogy nem is fog tetszenni neked. Viszont ezt nyugodtan megmondhatod, ha így van.

-Biztos szép szoba-mosolyogtam rá, mire viszonozta gesztusomat.

Benyitott. Én tátott szájjal néztem körbe. A szoba barack színű volt. Egy szélesebb ablak volt, aminek a párkányába be lehetett ülni. Mindig is akartam egy ilyet. Ez az ablak mellett az ágyam volt, amin egy kottás ágynemű. Az ágy mellett volt egy fehér éjjeli szekrény. Az egyik falnál volt egy fehér elhúzhatós ajtó. Rögtön odamentem és kinyitottam. Egy gardrób volt. Sajna saját fürdőm nincs, de hát már ez is túlzás volt. És nagyon örültem neki. Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy mit dolgozhatnak a szülők, mivel már biztos, hogy gazdagok. Ezt a házról, a kocsiról és az öltözködésükről le lehetett venni.

-Ez csodálatos! Mindig ilyen szobát akartam Köszönöm!-mondtam lelkesen.

-Ennek örülök. Amúgy az ágynemű először lila és fehér volt, de mikor tegnap meg tudtuk, hogy szereted a zenét, elmentünk ezt megvenni. Ja és gondolom örülnél egy külön fürdőnek is, de sajna nem lehet kialakítani-mondta Sara.

-Semmi gond, már ez is túlzás.

-Peter felhozza majd a cuccokat és kipakolhatsz. Ha szeretnéd segítek.

-Nem kell. Megoldom egyedül-mosolyogtam.

Visszamosolygott, majd lement. Peter megérkezett a táskáimmal. Két óra múlva lettem kész a pakolással. Ezután lementem, ahol Peter nézte a focimeccset

-Szia! Sikerült berendezkedni?-kérdezte hátrafordulva, hogy lásson.

-Igen. Nagyon tetszik a szoba.

-Akkor jó. Gondolom éhes vagy és azért jöttél le-nevetett, mire én kínosan bólintottam-Nyugodtan vegyél ki a hűtőből azt, amit akarsz! Ez most már a te otthonod is-kacsintott, majd visszafordult a tévé felé.

Az asztalt kikerülve odamentem az óriási hűtőhöz. Annyi minden volt benne, hogy azt se tudtam, mit válasszak. Végül csak egy tea és egy szendvics mellett döntöttem.