Váratlan változások (BEFEJEZETT)

64.rész

Este alig tudtam valamit aludni, mert annyira rosszul éreztem magam, hogy két emberrel is összevesztem, méghozzá számomra elég fontosokkal. Tudom, hogy helyre kell tennem és van is már egy ötletem, hogy hogy. Csak azt nem tudom még, hogy lesz-e merszem megcsinálni.

Suliban, mikor kimentem szünetre csak Paulát találtam Michaellel. Odamentem hozzájuk, majd megkérdeztem, hogy hol vannak a többiek, mire egy irányba mutattak, ahol Ben és Mark az osztálytársaikkal hülyültek, Lucast pedig nem tudták hol van. Nem sokkal később Mark jött odahozzánk. Miután mindenkinek köszönt felém fordult.

-Mit csináltál?-kérdezte.

-Miért?-tetettem a hülyét.

-Talán mert Ben nem akar idejönni hozzátok?

-És honnan tudod, hogy miattam?

-Mert mielőtt kijöttél volna, akkor még Michaelékkel beszélgettünk, majd gyors elhúzott, én meg utána.

-Hát összevesztünk tegnap.

-És Lukekkal mivan?-kérdezte körbefordulva, így keresve Lukeot.

-Öhm vele is összevesztem-nevettem kínosan.

-Ooo-erre röhögni kezdett-Akkor most mi jövünk?

-Ahjj most ne hülyéskedj!-löktem vállba-Inkább segíts!

-Miben?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Abban, hogy ma négykor legyen ott mindenki a parkban. Ebben a mindenkiben titeket-mutattam hármojukra-És azt a két hülyét értettem.

-Öhm nehéz lesz, de megoldom-kacsintott, majd vissza is ment Benékhez.

Suli után egyedül mentem haza, mert Mark feltartotta Bent és Lukeot is. Gondolom a mai miatt. Otthon már nagyon izgultam. Félek, hogy nem fog összejönni a tervem vagy tök gáz lesz és csak röhögnek egy jó nagyot.

Hát itt vagyunk. 16 óra és Michaellel meg Paulával egy padon várjuk a többieket, akik negyed óra múlva sem érkeznek meg, így egyre idegesebbé téve engem.

-Tudja valaki Mark számát?-kérdeztem feléjük fordulva, mire Michael megrázta a fejét, Paula pedig elővette a telefonját.

-Itt van-nyújtotta át a készüléket és bemásoltam a számot a telómba, majd tárcsáztam is. Későn, de felveszi.

-Hol vagytok?-kérdeztem köszönés nélkül.

-Öhm elpakoltam!-mondta, mire nem értettem semmit, de megint megszólalt-Anya istenem, hogy lehetsz ilyen gáz?!

-Te meg miről beszélsz? -kérdeztem értetlenül.

-Jajj, bocs csak a fiúk épp most beszélnek rólad! Tudják, hogy összevesztél velük, de az még nem derült ki, hogy miért. És mivel elég idegesek rád, ezért játszottam el, hogy anyámmal beszélek.

-Ja, így már értem. De pont ezért hozd már ide őket a nagy fűzfához!-mondtam egyre idegesebben.

-Nem hiszem, hogy menni fog. Inkább gyertek ti ide. Tényleg Michalék ott vannak már?

-Igen itt vannak. De ti hol vagytok?

-Tudod szombatonként szokott jönni a parkba egy fagyizós. Na annak a közelében vagyunk egy padon. Majd úgyis fogjuk látni egymást.

-Jól van, akkor egy öt perc és ott vagyunk.

Elindultunk hárman, majd elég gyorsan kiszúrtam őket, így felgyorsítottuk lépteinket. Mikor odaértünk, mindenki köszönt mindenkinek. Luke és Ben viszont semmibe véve minket, tovább beszélgettek valamiről.

-Khm-köhögtem, de nem érdekelte őket-Szeretnék mindenkinek elmondani valamit-erre már mindenki rámnézett, amitől kicsit zavarba jöttem-Szóval először is Ben-fordultam felé-Ugye azért vesztünk össze, mert valamit eltitkoltam előled. És ha már itt tartunk, mindenki előtt. És ez a valami az lenne, hogy Lukekkal járunk-Körbenéztem. Luke csak mosolygott. Ben eléggé ledöbbent a többiek viszont csak egy ilyen "öhm oké ez nem olyan nagy titok" szerűen néztek.

-Gratulálok!-jött oda egy ölelésre Paula, hogy ne legyen olyan gáz a szitu.

Michael is gratulált nekünk, majd Ben felállt a padról és már előre féltem reakciójátol.