Váratlan változások (BEFEJEZETT)

11.rész

Mikor felálltam a leszálláshoz, láttam, hogy ő is leszáll, csak a másik ajtónál. Viszont szerencsére, mikor a vonat megállt, rögtön megpillantottam a barátaimat. Az ajtó kinyitódott és a barátaim nyakába ugrottam. Utána mindenkit egyesével megöleltem.

Megjöttünk a parkba, leterítettünk egy pokrócot, majd faggatni kezdtek.

-Mondj el mindent!-mondta Gréta kíváncsian.

-Azért a fiúkkal kapcsolatos dolgok nem nagyon érdekelnek minket. Azt elég, ha csak a lányoknak mondod el!-mondta Balázs, majd átkarolta Grétát. Szóval együtt vannak és nem mondta el.

-Héjj engem érdekel-szólalt meg Dani, mire mindenki felröhögött.

-Szóval. A "szüleim"-rajzoltam nyuszifüleket a levegőbe-nagyon kedvesek. Van egy húgom és egy bátyám. A húgom annyira aranyos, viszont szegény siket és ezáltal tanulom a jelbeszédet is-vigyorogtam, mivel mindegyikük tudta, hogy mindig is akartam jelbeszédet tanulni-A bátyám viszont utál.

-Szegény. De jól néz ki?-kérdezte szemöldökét húzogatva Szinti.

-Helyes, de ezt a témát most hanyagoljuk. Szóval még annyit, hogy egy gyönyörű nagy házban lakom kerttel meg minden. Majd szülinapomra meghívlak titeket-kacsintottam.

-És akkor találkozhatok a bátyáddal?-kérdezte huncutúl Szintia.

-Ahj igen-röhögtem.

-Amúgy-szólt Balázs- Kinyomtattam a képünket- kacsintott, majd odanyomta a kezembe.

Hátrafordultam, hogy belerakjam a táskámba a képet, ekkor viszont megláttam a követőmet, aki ott ült nem messze tőlünk egy fa tövében.

Gyors eltettem a fotót és folytattam a barátaimmal való beszélgetést. Mikor meguntuk a parkot és éhesek lettünk, elmentünk a mekibe. Megrendeltük a kajákat és leültünk. Rögtön körbenéztem, hogy merre lehet a fiú. Pont a sorban állt, hogy rendel valamit. Végig figyeltem, hogy hova fog ülni. Persze, hogy közel hozzánk, de azért nem annyira, hogy nagyon feltűnő legyen. Szinte egész kajálás közben őt néztem.

Mikor megettük a kajákat, elindultunk az állomásra. Közben hülyéskedtük és a fiúknak voltak olyan vicceik, hogy sírtunk tőlük. A vonatnál még volt 20 percem, amit ők megvártak velem. Elfoglaltunk egy padot, ahova Dani rögtön leült, mellé pedig Szinti és Balázs. Én beleültem Dani ölébe, Gréta pedig Balázs ölébe.

Megint ott volt. Ott állt és várta a vonatot. Persze hogy azt, amelyikkel én megyek. Nem akartam szólni a többieknek, mert mivan, ha csak félreértem vagy mit tudom én. Megérkezett a vonat és mindenkitől elbúcsúztam. Dani még az ölébe is felvett és nyomott egy puszit az arcomra, amit én visszaadtam. Felszálltam a vonatra, ami tele volt. Az ajtóban kellett megállnom. Ő ott volt a másikban és szokásához híven, engem bámult.

Mikor megérkeztem, leszálltam a vonatról és az állomáson senki nem volt, csak én és ő. Gyorsra vettem a tempót. Féltem, ezért inkább bementem egy boltba. Szerencsére voltak elegen. Persze ő bejött utánnam. Bementem egy sorba, ahol volt két férfi és egy nő. Elkezdtem a lisztet meg cukrot nézegetni, ő meg a sor másik felén állt meg. Odamentem hozzá, hogy megtudjam nézni az arcát. Elfordult és kicsit messzebb ment tőlem, én meg nem bírtam tovább...