Váratlan változások (BEFEJEZETT)

110.rész

Miután elég gagyin felírtam a pólónkra a feliratot, beleültem Ben ölébe. A nyakát átkaroltam, a fejemet pedig vállára hajtottam. Ő egyszerűen csak átölelte a derekamat.

-Várod már az első nyarunkat együtt?-kérdezte.

-Nagyon. Ez lesz a legjobb nyár-mosolyodtam el.

-Az biztos-vált el tőlem annyira, hogy egy puszit tudjon a homlokomra adni.

Elég kényelmes volt az ölében, ezért már majdnem elaludtam, mikor meghallottam a hirtelen bekapcsolódott, hangos tévét.

-Hogy megugrottál-röhögött Ben.

Erre nem válaszoltam, csak visszahelyeztem a fejem a nyakhajlatába és most végre elaludhattam.

***

Reggel egész más pozícióban keltem fel. Ben mellkasán feküdtem. Erőtlenül hátranyúltam a telefonomért, hogy kikapcsoljam az ébresztőmet. Felültem az ágyon és ahogy a szememet dörzsöltem, megéreztem, hogy valaki simogatja a hátamat. Megfordultam, így Ben álmos fejével találtam szembe magam. Rám mosolygott, majd ásított egyet.

-Minek kelsz ilyen korán?-szólalt meg a szexi rekedtes hangján.

-Hogy ne kapkodva keljen mindent csinálnom, mint egyeseknek.

-Én nem is szoktam kapkodni, mivel nekem csak mosakodnom meg felöltöznöm kell-kontrázott. Mivel igaza volt, ezért csak felálltam és elindultam a fürdőbe.

Miután végeztem, lementem a konyhába, ahol anya épp kávézott.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Neked is kicsim!-köszönt visza. Ma valamiért elég álmos.

Elővettem két tálat és öntöttem bele tejet meg müzlit. Pont mire kész lettem Ben is leért, majd reggeli után már indulhattunk is suliba.

A suli előtt már Paula és Mark vártak minket az egyen pólónkban.

-Jól néztek ki-mondtam nevetve.

-Ti sem panaszkodhattok-válaszolt Mark.

Néhány perc múlva Michaeléknek is sikerült megérkezniük, ezért elindultunk az épületbe. Sajna az egyik folyosón szét kellett válnunk, mivel nekünk Mustafával ott volt óránk.

-Akkor szünetben találkozunk-csókolt meg Ben, mire néhány fura pillantást kaptunk. De jó.

-Igen-mosolyogtam rá.

-Azt hiszem meg van az új sulipletyka-mondta Mustafa miközben elindultunk a termünk felé.

-De ezt nem értem. Először is miért kell másokkal foglalkozni? Ja várj, mert nekik nincs életük. Másodszor pedig, már eddig is ölelkeztünk meg csináltunk olyan dolgokat, amik utalhattak arra, hogy együtt vagyunk. Akkor miért csak most vesznek észre?-kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Pont ez az! Eddig csak ölelkeztetek vagy volt egy-két arcra puszi, esetleg homlokpuszi. Ezek lehetnek mind testvéri dolgok is. Végülis miért ne puszilhatná homlokon a húgát a bátyja?-kérdezte jogosan.

-Igaz. De én azt hittem, hogy ezekből a pletykás hülyeségekből kinőttünk már.

-Ebből sose fognak egyesek-sóhajtott.

Szünetben sokan bámultak minket. Voltak, akik a pólóinkat nézegették és dicsérték meg. Viszont voltak, akik rám és Benre mutogattak közben pedig súgdolóztak. Még sosem voltam egy pletyka középpontjában. Nagyon rossz érzés. Legszívesebben beszólnék mindenkinek, de akkor meg csak kiröhögnének.

Órák után kint vártunk meg mindenkit a suli előtt.

-Na végre-szólaltam meg, mikor 10 perc múlva Lucas is kiért-Felhívom Grétát és megkérdezem, hogy kb mikor érnek ide-erre csak bólintottak.

Megbeszéltük, hogy ma beülünk a Subwaybe megünnepelni az utolsó tanítási napot.

-Szia. Mikor jöttök?-kérdeztem.

-Hát nem tudom, mert Dani egy sráccal hülyéskedik már egy órája. Itt vízezik áááá-sikított hirtelen-Kapjátok be!-hallottam, ahogy ordít-Szóval itt vízezik már egy órája egymást. Szinti már hazament és épp átöltözik, mert tetszeni akar Alexnek-kuncogta el a végét.

-Ajj nemáááár-húztam el az át-Mondd meg neki, ha nem indul el azonnal, akkor nem jön.

-Jó. Bő fél óra múlva az állomáson leszünk. Na jó szerintem több is lesz az.

-Jól van-ezzel le is raktam.

-Na?-kérdezte Ben.

-Gratulálok sikerült felszedned a húgodat. Gondolom más csaj úgysem állna veled szóba!-gúnyolódott néhány srác, akik épp akkor jöttek ki az épületből.

-Nektek egyáltalán nincs barátnőtök, szóval mit szóltok be? Ha meg majd lesz is, az csak egy kurva lesz-röhögött Ben.

-Hagyjad, ne foglalkozz velük-szóltam, de persze szokásosan senki nem hallgatott rám.

-Amúgy meg nincs életetek, hogy másokéval kell foglalkoznotok?-kérdezte Michael-Ezek az idióták engem is szoktak piszkálni, de mindig megverem őket-mondta ezt a mondatot csak nekünk, de szerintem ők is meghallották.

-Mivan?! Soha nem vertél meg minket!-mondta az egyik.

-Még hazudni sem tudnak-röhögött Mustafa. Ekkor Paulával összenéztünk, mert tudtuk, hogy ebből nem fog jó kisülni. Kezdett mindenki egyre idegesebb lenni.