Váratlan változások (BEFEJEZETT)

42.rész

-Khm...nem nézünk meg egy filmet?-kérdeztem tőle, így leállítottam akcióját.

-Ugye nem hitted, hogy elmentem volna addig?-röhögött perverzül-Nyugi, majd akkor csináljuk ha készen állsz-kacsintott majd egy útolsó csókot adott-Milyen filmet akarsz nézni?

-Fogalmam sincs milyenhez van kedvem-röhögtem kínosan.

-Jól van, akkor nézzük mik vannak.

Végül a gyilkos párost néztük ami egy romantikus akció film sok poénnal. Egész jó volt. Főleg hogy Benhez bújva néztem. Végre volt egy olyan napunk, amikor nem kell senkivel foglalkoznunk és azt csinálunk, amit csak akarunk.

A film végénél, majdnem elaludtam, mert olyan kényelmes volt Ben ölében.

-Ugye nem akarsz egyedül unatkozni hagyni?-kérdezte szomoruságot tettetve, mire én álmosan felültem öléből és kinyújtozkodtam.

-Most mit csinálunk?-kérdeztem.

-Hát nem tudom te hogy vagy vele, de én elég éhes vagyok.

-Oké akkor ebédeljünk. Vagy ez inkább már uzsonna, de mindegy-nevettem-És mit eszünk?

-Van még a tegnapi húslevesből és spagettiból. Ha jó neked-nézett felém a hűtőből, mire bólogattam.

Szedtünk magunknak, majd megebédeltünk. Elmosogattunk, majd kimentünk a kertbe. Észrevettem egy faházikot.

-Az a tiéd?-kérdeztem.

-Az volt. Most már Lucyé. De a régi játékaim asszem bent vannak még-elmosolyodott. Gondolom azért, mert eszébe jutottak a régi szép idők.

-Felmegyünk?

-Aha-mondta majd elindultunk a házikó felé. Mikor a medence mellett mentünk Ben belelökött, mire én egy nagyot kiáltottam.

-Hülye!-ordítottam-Kurva hideg a víz! Segíts ki gyors!

-A-a! Azért hogy beleránts?! Kösz nem-röhögött.

-Szerinted vagyok olyan erős?-húztam fel a szemöldököm.

-Igaz-röhögött ki. Megfogtam a kezét, majd kihúzott, de én visszalöktem. A baj csak az volt, hogy magával rántott. Elkezdtük egymást fröcskölni, majd magához húzott csókolozni.

-Itt meg mi folyik?!-kiáltott anya, mire mindketten odafordítottuk a fejünket és döbbenten néztünk rájuk, mivel apa és Lucy is ott voltak.

Csak bámultuk egymást és én azt hittem elájulok annyira féltem, de Ben megfogta biztatásképpen a kezemet a víz alatt.

-Gyertek ki a vízből, öltözzetek át és majd utána megbeszéljük ezt az egészet-mondta apa nyugodt hangnemben. Mikor odanéztem Lucyra láttam, hogy elmosolyog, mert csókolóztunk Bennel, ami miatt tök cuki volt, de tudtam, hogy nem jó példát mutatunk neki.

Kijöttünk a vízből és megcsináltunk mindent, amit apa mondott. Mikor épp szárítottam a hajamat, bejött anya Bennel együtt. Kikapcsoltam a hajszárítot és leültünk az ágyra. Anya sóhajtott egyet, majd belekezdett mondandójába.

-Tudjátok nem ellenezzük a dolgot, csak nem értjük, hogy miért nem mondtátok el és hogy mióta megy ez és ahj még annyi kérdésem van, szóval...mindent vegyünk sorjába. Az elején, amikor idököltöztél és utáltátok egymást az csak megjátszás volt vagy akkor még tényleg utáltátok egymást?-nézett ránk kíváncsian.

-Igazából az ugy volt-szolalt meg Ben-hogy már akkor megtetszett és féltem hogy beleszeretek, ezért toltam el magamtól és csináltam úgy, mintha nem akartam volna egy húgot. Te jó ég anya, ezt nagyon gáz neked elmondani-röhögte el magát, mire mi is anyával.

-Most miért?-nevetett-Tudjátok mit? Nem kérdezek többet a lényeg, hogy akkor most meg vagytok-e együtt?

-Igen-vágta rá Ben.

-És te Dorka?

-Én is-mosolyogtam.

-Jól van. Jajj, és egy útolsó kérdés, most már tényleg az útcsó. Miért nem mondtátok el nekünk?

-Mert azt hittük, hogy majd szét akartok szedni mert hát...milyen lesz majd, hogy a két gyereketek jár? A suliban se tudják.

-Akkor...nektek végig bújkálnotok kellett?-kérdezte szomorúan anya, mire bólintottunk.

-Csak az árvaházas barátaink előtt tudtunk "önmagunk lenni"-mondtam nyuszifüleket rajzolva.

-Jól van, akkor még ne mondjuk el senkinek, mert ki tudja mi lesz még? Ha komolyabbá válna majd akkor eláruljok, oké?-erre is csak bólogattunk, majd kiment a szobámból és hallottuk még, ahogy apának meséli a beszélgetésünket.

-Hát ez gáz volt-szólalt meg Ben, mire bólogatva elnevettem magam, majd az ölébe dőltem.

-Azért én rosszabbra számítottam. Azt hittem, majd leszíd és nem lehetünk együtt.Talán még az árvaházba is visszaküld-erre kiröhögött, mire én beleboxoltam a vállába.

-Mostantól legalább már aludhatunk együtt-mosolygott perverzen.

-Igen ALUDHATUNK-emeltem ki az aludhatunk szót, mire aranyosan elnevette magát.

Ezután lent még tévéztünk, meg beszélgettünk a családdal, majd felmentünk aludni. Úgy döntöttünk, hogy ma még nem együtt alszunk. Majd nehézkesen, de elnyomott az álom. Reggel a szokásos készülődés után elindultunk suliba. Első órákon sokat röhögtünk Mustafával. Nem tudom hogy mondtam-e, de szerencsére kibékültünk. Szünetben indultam Michaelhöz, csak hogy nem jött suliba...