Váratlan változások (BEFEJEZETT)

29.rész

-Mi? Nem lehetnek barátaim vagy mi?-úgy csináltam, mintha nem tudnám, mire gondol, amitől még idegesebb lett.

-Most akkor járunk vagy nem? Mert én úgy látom, te többekkel is jársz rajtam kivül. És még te tartod a floráékat ribancoknak.

-Mi az,  hogy TÖBBEKKEL?

-Ja, hogy már olyan sokkal jársz, hogy azt sem tudod, hogy kik azok?!-mért végig lenézően-Én csak kettőről tudok...vagyis háromról. Rólam, akit már most elfelejthetsz, Mustafáról, aki amúgy egy tök jó haverom volt, de most már nem tudok 8gy tekinteni rá neked köszönhetően és végül Micheal-ekkor összevont szemöldökkel néztem rá, majd mikor felfogtam, mit mondott pontosan, elröhögtem magam, így már teljesen ideges volt. Igazából én sem tudom, min röhögtem. Szerintem a Michael néven, mert elképzeltem, hogy Michael Jacksonnal járok...na jó, ez még tőlem is gáz volt. Pedig imádom a Michael nevet.

-Ki az a Michael?-sz9laltam meg végül.

-Szóval nem tudod a nevüket sem.

-Basszus nem vagyok ribanc!-kiabáltam rá, mert már kezdett felhúzni-1.Csak veled "jártam"-rajzoltam nyuszifüleket-De igazából ezt sem vehetjük járásnak, mert te szégyelsz mindenki előtt. 2. Mustafával csak barátok vagyunk, bár ő többet érez irántam, de ezt már megbeszéltem vele. 3.Még mindig nem tudom, ki az a Michael.

-Nem szégyellek. De szerintem te se örülnél, ha azért gúnyolnának, mert a testvéreddel jársz. És Mustafát leszedem rólad. Michael pedig az, akivel szünetben szemezgetsz-elgondolkodtam.

-Te most arra a fekete cuccos srácra gondolsz?-kérdeztem.

-Öhm igen?

-Várj! Te figyeltél engem?

-Jó hogy, hisz a barátnőm vagy.

-Az előbb még azt mondtad, hogy felejtselek el-ekkor meghallottuk a kocsit és én egy utolsó mérges pillantással otthagytam Bent.

-Megjöttünk!-szólalt meg anya.

-Azt hittem később jöttök-mondtam.

-Mi is, de aztán kavarodás volt az étteremben és Lucy is rosszul lett, ezért el kellett menni érte.

-Van akinek sosincs szabadnapja-röhögött apa.

Ezután márcsak telefonoztam és nem mentem le vacsorázni, mert nem volt kedvem. Este sokat gondolkodtam Bennel kapcsolatban, de aztán bealudtam.

Másnap reggel lassan készülődtem és nem olyan gyorsan, mint szoktam. A ruháim között is egy óráig vacakoltam. Végül reggelizni már nem volt időm.

-Jó reggelt! Figyeljetek, apátok mostantól nem fog értetek járkálni, mert így hamarabb fel kell kelnie és munkától is kapkodva kell eljönnie, hogy odaérjen hozzátok-mondta Sara. Ennél jobb bejelentéssel nem is kezdődhetne a napom.

Suliban elég rosszul éreztem magam és direkt Ben miatt, nem mentem oda Mustafához a szünetekben és Michaelt sem kerestem a szememmel. Egyedül ültem le az egyik fa mellé. Igazad van Ben, így tényleg jobb nekem. Ha egyedül itt ülhetek a hideg kövön. Amikor ezen gondolatok eszembe jutottak, megforgattam a szemeim. Az órák csiga lassúsággal teltek, de végre kicsöngettek.

Éppen fordultam az egyik sarkon, mikor valakivel ütköztem. Mikor felnéztem, Michael volt az.