41.rész

11.9K 602 16
                                    

-Azt hiszem ez volt életem legjobb napja. Már rég voltam haverokkal, mert hát nincs is csak egy, de azzal is csak iszogatunk-szóval ezért tudta úgy meginni a vodkát-De Danival nagyon jóban lettünk. Hasonlít az ízlésünk-mosolygott-Viszont Szinti-ekkor elhúzta a száját, amin meglepődtem, mert hát végig nevetgéltek-Egyáltalán nem az esetem és csak azért voltam vele, mert nem szeretek másokat megbántani, mert tudom milyen. Csak akkor bántok meg valakit ha ő is engem-erre mindketten helyeslően bólogattunk Bennel.

A hazaúton alig beszélgettünk, mert nagyon álmosak voltunk. Mikor hazaértünk, elköszöntünk az állomásnál Michaeltől, majd haza gyalogoltunk Bennel. De előtte az egyik sarkon kihasználtuk, hogy most csak ketten vagyunk és senki elől nem kell bújkálnunk. Ben magához rántott majd megcsókolt. Addig csókoloztunk, míg el nem fogyott a levegőnk.

-Szívesen folytatnám még, de haza kéne mennünk-szólaltam meg.

-Tudom-sóhajtott, majd szorosan karjaiba zárt-Annyira rossz, hogy nem mutatkozhatunk-mondta szomorúan, mire én csak felsóhajtottam.

Egy 5 perc után elindultunk.

-Megjöttünk!-szólt Ben mikor beléptünk a házba. A család épp tévézett, szóval egy köszönéssel le is tudtuk, majd a konyhába mentünk-Nem vagy éhes?

-De-mondtam.

-Mit szeretnél enni?-nyitotta ki a hűtőt.

-Egy szendvicset-gondolkoztam el.

-Egy szendvics rendel-erre elnevettük magunkat.

Én leültem a székre, majd vártam, míg Ben elkészíti a vacsoránkat, mert nem engedte, hogy segítsek. Közben felmentem a közösségi oldalakra. 10 perc után Ben elkészült és nekiláttunk a kajáknak. A szendvics isteni lett amit nem néztem volna ki belőle, bár ki nem tud szendvicset csinálni? Megvacsoráztunk és felmentünk a szobába. Mielőtt elváltak volna útjaink, adott egy puszit a számra. Gyors összeszedtem a pizsamám, majd elmentem a fürdőbe. A fürdőből épp akkor jött ki Ben.

-Téged nem lehet elkerülni-röhögött-Most szívesen mennék veled fürdeni-sugta a fülembe amitől libabőrös lettem és kuncogtam egyet.

Bementem, majd gyors lefürödtem. Este még megnéztem egy részt a sorozatomból, majd hamar elnyomott az álom.

Végre vasárnap, ami azt jelenti, hogy ki tudom aludni magam. Délben úgy éreztem, hogy nem kéne egész nap az ágyamban feküdnöm, ezért lassan kikászálodtam. Bementem Ben szobájába hogy felkeltsem, de nem volt ott. Ez fura, mert ha előbb felkelt mint én, akkor be kellett volna jönnie felébreszteni. Átmentem Lucy és a szülők szobájába de ott sem volt senki. Lentről sem hallottam hangokat. Elkezdtem gondolkozni...Lehet hogy szülinapom van és meglepi bulit tartanak nekem?...Na jó ez szar gondolat volt. Lementem a földszintre, ahol Ben tévézett. Így Jártam Anyátokkal nézett.

-Reggelt-állt fel a kanapérol és adott a számra egy puszit.

-Neked is-akaratlanul is elmosolyodtam-Amúgy nem félsz hogy meglátnak?-kérdeztem kiváncsian.

-Nincsenek itthon, sőt egész nap nem lesznek-húzta perverz mosolyra száját, majd közelebb jött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Ezzel nem is lett volna gond ha nem markol bele közben a fenekembe is, ami miatt belenyögtem a csókba, majd lassan elváltam tőle.

-Reggeliztél már?-kérdeztem tőle, mire odamutatott az asztalra.

Szépen megvolt terítve. Gofrit sütött amit leöntött nutellával és epreket is rakott rá és mellé.

-Köszönöm-fordultam vissza hozzá elérzékenyülve, ami tőlem elég fura. Nyomtam egy puszit az arcára, majd leültünk enni.

Reggeli közben azon agyaltam, hogy soha nem gondoltam volna, hogy Ben ilyet csinálna nekem vagy bármilyen lánynak.

Evés után felmentünk és lassan megmosakodtunk, majd lementünk tévézni. Pont egy jó film ment, de egy fél óra múlva vége lett, szóval jöhetett az unalom. Ben kinyújtozkodott, majd egyik kezét a combomra helyezte, a másikkal pedig a hajamat birizgálta és ugy csókolt. Én végig a nyaka köré fontam a karom. Egyszercsak belehúzott ölébe, így már mindkét keze a combomon volt. Még mindig csókolóztunk, mikor megéreztem hogy a keze egyre beljebb megy. A belső combomat simogatta és feljebb akart menni, mikor leállítottam.

Váratlan változások (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now