-Tudod bármelyik új osztálytársunkhoz odamentem, semelyik nem volt ilyen kedves és...szép-mosolygott és már a szánk majdnem összeért, mikor elfordultam és nyeltem egyet, mire ő is visszafordult eredeti helyzetéhez.
Nem értem. Miért akart megcsókolni, mikor még nem is ismer. Nem várhatja el, hogy megcsókoljam. Én nem ilyen vagyok. Nem tudok bárkit megcsókolni csak azért, mert jól néz ki. Ismernem kell hozzá. Ez az első napom és már le akar kapni.
-Sajnálom én...-szólalt meg, de ezt a mondatát nem tudta befejezni, ezért inkább témát váltott-Amúgy miért nem mész haza?
-Még nem nagyon ismerem a várost és nem tudom merre van az a haza-nevettem kínosan-Szóval meg kell várnom, míg Ben végez, mivel akkor jönnek értünk-mondtam unottan.
-Pedig szívesen hazakísértelek volna-nézett a szemembe, miközben mind a ketten kicsit elröhögtük a mondatán magunkat, majd megint visszafordult, hogy ne legyen kínos a pillanat.
Ekkor kijött a többi a srác is a büféből és oda intettek Mustafához.
-Most jössz vagy enyelegtek még?-röhögtek.
-Nem baj, ha most megyek? Ha van kedved, te is velünk jöhetsz-fordult felém, miközben mosolygott.
-Nincs kedvem. De menj csak-viszonoztam mosolyát, mire megölelt, majd felállt és elköszönt.
~Én:felhívhatlak megint?:D
~Grétám💓:most nem jó...órán vagyok-.- de írhatsz mert unatkozom. miújs?
~Én:hát hallod tök megörültem h az utcsó két óram lyukas erre itt ülök vagy fél órája a suli előtt mert fogalmam sincs h merre kell hazamenni xd és meg kell várnom azt az idiótat h végezzen:/
Sokáig vártam a válaszát, de nem érkezett meg. Még vagy háromnegyed órát ültem kint, mire végre kicsöngettek. Ben meglátott, majd megforgatta a szemeit.Gondoltam majd jó messzire elmegy a közelemből, mivel látni se akar, de nem ez történt. Unottan odajött hozzám, majd leült mellém és elővette a telóját. Végig azon babrált, én meg csak néztem a diákokat. Egy két srác odajött Benhez és lepacsiztak, majd annyit mondtak neki, hogy akkor ma a focipályán. Néhány perc múlva viszont végre megérkezett apa, szóval indulhattunk is haza. Otthon feltrappoltam a lépcsőn, majd lementem ebédelni. Ben már ott kajált Lucyval.
-Anyátok elment bevásárolni, de nem sokára megjön. Én addig felmegyek letusolni-magyarázta Peter, majd szedtem a levesből Lucynak és nekem.
A leves valami krémleves vol,t amiket nagyon szeretek és ez is nagyon finom volt, bár pontosan nem tudom miből készült. Utána egy egyszerű rántotthús volt rizzsel. Nagyon jól laktam. Lucy mikor készen volt, szaladt a tévéhez. Ben bedobta a mosogatóba a tányérját, majd valami innivalót keresett. Én megfogtam Lucy és a saját tányérom, majd elkezdtem mosogatni. Éreztem, ahogy Ben furán néz rám. Viszont megint történt valami váratlan. Ben eltörölgette az elmosott táynérokat, poharakat stb. Egy szóval segített nekem. Miután végeztünk, felmentem a szobámba, majd megnéztem a telefonom. Gréta végre visszaírt.
~Grétám💓:bocs h nem írtam de elvette a tanár a telóm-.- miújs?
~Én:semmi...nem akarsz eljönni? kéne vennem füzeteket:/ egyedül uncsi lenne...
~Grétám💓:de!! máris megyek a vonathoz xd nem amúgy még gyors megleckeézem utána írok mikor indulok;)
~Én:oksa;) várni foglak<3
Ezután én is megírtam a matekházit, ami öt percembe telt csak. Bepakoltam holnapra és mikor végeztem kopogtak.
-Igen?-szóltam ki.
-Szia. Csak meg akartam kérdezni, milyen volt az első napod-jött be anya.
-Igazából egész jó. Még sok barátot nem nagyon szereztem, de nem baj-mondtam bíztatóan, hogy ne féltsen.
-Ennek örülök. Majd biztos szerzel többet-mosolygott-De akkor nem akarsz átmenni másik suliba? Ha valami baj van, csak szólj és átíratunk.
-Köszi, de most még minden oké.
-Jól van-azzal elindult kifelé-Ja és köszönöm, hogy elmosogattál. Ben és Peter sose mosogat, Lucy pedig túl kicsi még és nekem mindig ezzel megy el az időm, de most megmentettél-erre elnevettük magunkat.
-Igazából Ben is segített.
-Tényleg? Akkor jó.
-Anya?
-Igen?
-Elmennék ma a plázába.
-Menj nyugodtan. Elvigyelek?-kérdezte.
-Hát az jó lenne, mert nem hiszem, hogy odatalálok. Viszont ki kéne menni az állomásra egy barátnőmért, ha nem gond.
-Persze, hogy nem gond. Majd szólj, ha indulunk.
-Oké-majd kiment.
Ez is letudva.
~Grétám💓:végeztem szóval mehetúnk😉
~Én: oksa...majd keress egy fekete BMWt az állomason:)
~Grétám💓: Bennek van jogsija?! kezdem kedvelni xd
~Én: xdd ki mondta h Bennel megyünk?! anyám elvisz minket;)
~Grétám💓:jaaaa xd oks akkor fél óra múlva❤
~Én: igen❤
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
