Bevallom, kicsit megbántam, amiért beszóltam Julianak. Hisz minden ember ugyanolyan jó és attól, hogy leszólt minket, még nem tarthatom magam jobb embernek.
Tök jó, hogy már első nap összeveszünk vele.
Mikor leértem az étterembe, szerencsére kiszúrtam egy helyet Ben mellett, az asztal szélén.
- Szia. - suttogtam neki és csak remélni tudtam, hogy meghallja.
- Szia. - köszönt vissza és egy puszit nyomott az arcomra, mire elmosolyodtam. Valami jó is van ebben a napban. - Minden rendben volt a berendezkedéssel?
- Azzal igen. Mármint az elején tök jól ment minden. Julia tök kedves volt, viszont vele kerültem egy ágyba. - forgattam meg a szemeimet.
- Most féltékeny vagyok rá. - viccelődött, így félbeszakított engem.
- A lányokkal elkezdtünk beszélgetni és Julia meg tudta, hogy árvaházból jönnek Grétáék. Mikor ők lejöttek, kettesben maradtunk Juliaval és elkezdte nekem mondani, hogy nem hiszi el, hogy pont árvaházas lányokkal kellett összekerülnie. Tuti lopnak, meg igénytelenek stb. Tök felhúzott. - erre Ben csak elnevette magát.
- Ne foglalkozz vele. - karolta át a derekam és simított végig a hátamon, mire hálásan mosolyogtam rá. - Tudom, hogy nehéz lesz, mivel egy ágyban alszotok, de csak az éjszakákat kell kibírnod vele. - kacsintott.
- Igazad van. Megint. - nevettem.
Miután mindenki leért, elkezdtünk enni. Kivéve engem. Mivel csak előttem nem volt kaja.
- Öhm, ízé. Nekem nem rendeltetek? - kérdeztem Bent, mire kiröhögött. - Ez nem vicces. Csak én lehetek mindig ilyen szerencsétlen?
- Itt önkiszolgálás van te igen okos. - nevettett tovább rajtam.
- Oké, most még szerencsétlenebbnek érzem magam. - pirultam el.
- Nyugi, majd én hozok neked valamit. - állt fel kacsintva.
- Köszi, de inkább én is megyek. Nem azért, mert félek, hogy valami szart hozol, de nem akarok ezekkel maradni. - mutattam az asztalra, mert pont a mi felünknél ültek Lucas anyjáék.
Ben megfogott egy tányért és várta, hogy mondjam, hogy mit szeretnék.
- Ajj, legszívesebben mindenből vennék egyet. Hisz minden jól néz ki és ingyen van. - erre elnevette magát.
- Olyanokat válassz, amit én nem, így mindketten többet tudunk megkóstolni.
- Ez jó ötlet.
Visszamentünk az asztalhoz a teli tányérommal és először Ben tányérját faltuk fel, majd az enyémet.
- Valakik éhesek voltak. - nevetett a Ben mellett ülő Mark. - Azt a paradicsomot megehetem? - kérdezte, mert a salátánkból megmaradt egy paradicsom. Ben odaadta neki, Mark pedig mint egy kisgyerek, vékony hangon megköszönte.
Ahogy átnéztem Mark elé, megláttam Lucast és Juliat. Egymást etették és közben vagy százszor csókolóztak. Nem lenne ezzel baj, ha mondjuk kevesebbszer csinálták volna és nem ennyi ember előtt, társaságban, mert másoknak elmehetett tőle az étvágya.
- Én asszem felmegyek. Elég fáradt vagyok és már jó lenne aludni. - mondtam Bennek és Marknak, mire Mark csak bólintott.
- Felkisérlek. - állt fel Ben, mire elköszöntünk a többiektől és kézenfogva felmentünk a szobámba.
- Ugyanígy néz ki a miénk is. - állapította meg.
- Jóhogy. - kuncogtam.
- Csak rendetlenebb. - erre is elnevettem magam, majd ledőltem az ágyra.
- Le kéne zuhanyoznom, de nincs erőm. - mondtam, miközben ő is lefeküdt mellém.
- És ha én is mennék akkor több erőd lenne rá? - vigyorodott el perverzen.
- Hmm... Lehet. - válaszoltam neki mosolyogva, mire lassan megcsókolt. - Tényleg el kéne mennem zuhanyozni. - váltam el tőle pár perc múlva és végszóra megérkezett Gréta.
- Ohh. Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagytok. - kért bocsánatot és már ment is volna ki, ha nem hívom vissza.
- Maradj. Ben már úgyis menni készült. - erre összehúzta szemöldökeit az említett személy. - Nyugi, majd a közös zuhanyzást bepótoljuk, igérem. - csókoltam meg.
- Na azért. - mosolygott. - Jó éjt! - adott még egy csókot.
- Aludj jól! - csókoltam meg utoljára, majd felállt.
- Jó éjt Gréta! - szólt oda neki, mielőtt kiment volna.
- Neked is! - szólt vissza Gréta neki, majd előszedte a pizsamáját. - Jössz fürödni?
- Aha.
Összeszedtük a cuccainkat, majd bementünk a fürdőbe. Én a zuhanyzóba, ő pedig a kádba.
- Amúgy nem is olyan rossz ez a Julia. Azt hittem ribancosabb. - ordította, hogy meghalljam a vízen át.
- Hát én ezt nem mondanám. - ordítottam vissza, majd elzártam a csapot és kiszálltam a zuhany alól.
- Miért? - kérdezte mostmár halkabban.
- Miután kimentetek Szintivel, azt mondta nekem, hogy kár, hogy árvaházasokkal került egy szobába, mert tudja, hogy azok lopósak, igénytelenek, fiúsak. Ja meg hogy randaliroznak.
- Komolyan ezt mondta? - döbbent le. - Mi meg még megpróbáltunk kedvesek lenni vele. - kezdett ideges lenni.
- Figyelj, ne csinálj cirkuszt oké? Két hétig együtt kell laknunk, szóval szerintem a legjobb megoldás az lenne, ha nem szolnánk hozzá és akkor szerintem ő sem szól hozzánk. - erre sóhajtott egyet.
- Oké.
Végeztünk a fürdéssel, ezért kimentünk a szobába, ahol már mindkét szobatársunk ott volt. Julia furán nézett ránk, hogy miért ketten voltunk bent.
- Hogyhogy ilyen hamar feljöttél? - kérdezte Grétát, amire ő nem válaszolt. Julia rögtön rám nézett. - Te elmondtad neki?
- Mit? - kérdezte Gréta kiváncsiságot tetettve.
- Semmit. - válaszolt rögtön. - Miért nem válaszoltál?
- Csak úgy. Nekem van egy olyan elvem, hogy ha nem szólunk egymáshoz ez a két hét alatt, akkor össze sem veszhetünk. Vagy nem így van? - nézett körbe Gréta, mire én bólintottam, ezért Szinti is, bár kicsit félénken, mert nem értett semmit.
- Öhm de. - mondta furán Julia. - De azért válaszolni válaszolhatunk egymásnak. - erre nem szólt senki semmit, így elment fürödni.
- Itt meg mi történt? - kérdezte Szinti.
Gréta mindent elmesélt neki és a baj az volt, hogy Szinti mérgesebben reagált az egészre, mint Gréta. A végén sikerült rábeszélnünk, hogy ne foglalkozzon vele, de ahogy este az ágyban feküdtem, rájöttem, hogy megbántam. Nem kellett volna senkinek beszélnem erről. Na mindegy, ez már késő bánat.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
