Mikor hazamentem, gyors megebédeltem a többiekkel. Ben sokszor bámult, ami miatt nagyon zavarban voltam és már kissé ideges is. Ezután szépen felmentem és megleckéztem. Nem kapkodtam, mert mindig egy óra alatt mindennel kész szoktam lenni, szóval tudtam, hogy négyre bőven oda fogok érni. Előbb ott akarok lenni mint ő, ezzel is megmutatni, hogy tényleg szeretnék segíteni neki. Gyors előkaptam a telóm, hogy megnézzem mennyi időm van még.
-Mi a?!-káromkodtam néhány sort, mivel már fél négy volt és elkezdtem készülődni.
Olyan ruhában akartam menni, ami egyszerű, szóval felvettem egy fekete farmert egy sima csíkos felsővel. Kifésültem a hajam, felkaptam a kistáskám és a vansem, majd mehettem is. Gyors szóltam anyának, hogy elmentem egy haverommal és már az utcán is voltam. Megnéztem az időt. 15:52 volt már. Próbáltam gyorsabbra venni a lépteimet, de szerencsétlenségemre összetalálkoztam valakivel. Az a valaki pedig Mustafa volt.
-Hi-pacsizott le szokásosan velem-Hova ilyen sietősen?-basszus most mit mondjak?! Azt, hogy "találkozom van azzal, akit te leszartál"?! Na jó, nem leszek bunkó. Viszont akkor ki kell valamit találnom.
-El kell menjek a boltba. Szóval ha nem baj, akkor...-és már kerültem is ki, de persze, hogy nem engedett.
-De hát nem sokkal melletettek van egy bolt-mondta értetlenül.
-Öhm tudom, de ott elfogyitt a...vaj-találtam ki valamit.
-Ja értem. Elkísérjelek?-csak ettől féltem.
-Nem kell. De rohanok, szóval szia, majd holnap-azzal elmentem, ő pedig csak intett egyet és fura fejjel nézett utánam.
Remélem nem vagyok sok késésben. Basszus! Már 16:04 van. Tuti azt hiszi, hogy átvertem. Nem hiszem el. Most aztán ügyes vagyok. Jól leszerepeltem előtte.
Rohantam, ahogy csak tudtam. Végre odaértem a parkhoz és nyugodtan láttam meg a padon ülő Michaelt. Egyik térde fel volt húzva és a fejét vakargatta egyik kezével. Mikor odaértem mellé, nem hallott meg, így még mindig a földet bámulta.
-Szia-köszöntem kedvesen, mire felnézett és mielőtt megszólalhatott volna, megelőztem-Sajnálom, hogy késtem, de nem néztem az órát és valakivel össze is találkoztam.
-Nem baj-sóhajtott, majd megpaskolta a mellette lévő helyet jelezve, hogy üljek le mellé-Viszont most jöhet a megígért történet rólad!-ezen elröhögtem magam, majd belekezdtem mesélésbe.
-Hát kezdjük ott, hogy születésemkor meghalt az anyám. Nem tudom, hogy tudod-e, de Magyarországról jövök, szóval ott születtem. Apám viszont itt dolgozott Németországban, ezért kihozott magával, de rájött, hogy nem akar gyereket, nincs kedve felnevelni, ígyy bedobott egy árvaházba. Szerencsére ez egy magyar árvaház volt. Igazából örülök, hogy odakerültem. Jól éreztem magam és nem az volt, mint a legtöbb árvaházban, hogy alig van pénz a gyerekekre. Mindig volt ételünk és ruhákra is volt elegendő pénzünk. Innentől kezdett az életem egész jóvá válni. Persze voltak egy két csalódások, de már a otthonommá vált az a hely. Nagyon hiányzik, de persze Benéknél is jól érzem magam. És asszem ennyi lenne-az utolsó mondatnál felnéztem a földről.
-Várjunk! Nagyon sok kérdésem van-nevetett, amit jó volt látni, mert sose látom nevetni-Az első, hogy tartod-e a kapcsolatot az apáddal?
-Nem. De egy ilyen barom nem is érdekel. Én sem érdeklem őt, szóval...
-Sajnálom-erre csak rámosolyogtam egy olyan "semmi baj" fejjel-Öhm második kérdés,bhogy honnan tudsz németül, ha az árvaház magyar volt?
-Ott tanultunk németet.
-Oké. Kövi kérdés...mit is akartam még kérdezni?-ezen elnevettük magunkat-Ja, hogy az árvaházban lévő barátaiddal tartod-e a kapcsolatot? Vagy mennyire vannak messze innen?
-Tartom. Majdnem minden hétvégén találkozunk. Vonattal kb. egy óra az út oda. Igazából szeretek vonatozni, szóval ez nem gond-mosolyogtam.
-Én is szeretek vonatozni. A táj gyönyörű.-erre egymásra mosolyogtunk.
Ezután még elég sokat beszélgettünk. Az árvaházról sokat kérdezgetett, persze én is kérdezgettem tőle. Megtudtam, hogy van egy bátyja, akit már több éve nem látott. Elszökött otthonról és senki nem tudja, hol lehet. A szülei nem nagyon foglakoznak vele. Tényleg nem valami szerencsés, de szeretném jobbá tenni az életét. Senki ne legyen szomorú. És lehet, hogy még öngyilkos is lesz egyszer, de ezt én megakadályozom.
Miután kezdett sötétedni, mondta, hogy hazakísér. Elmentünk egy cukrászda mellett.
-Ide be kell jönnöd! Ez a legjobb cukrászda!-azzal húzott is maga után.
Bent a fagyikhoz mentünk, mert mindketten azt kívántuk. Ő fizetett, amin persze tiltakoztam, de nem hagyta. Mikor hazaértem, elköszöntem Michaeltől és félve, de megöleltem. Ő habozott egy kicsit, majd visszaölelt. Miután elment felnéztem a házra és észrevettem, hogy Ben az ablakból figyel. Na ebből mi lesz?
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
