Váratlan változások (BEFEJEZETT)

2/6.rész

Szerencsére a partnál nem messze egy csomó étkezde volt található, így egy pizzázót választottunk, pedig mi lányokkal ki akartuk próbálni a kínait meg a spanyolt is, de a fiúk azt mondták, hogy nem esznek undorító dolgokat, amikről azt sem tudják, hogy mi az.

- Ki mit kér? - kérdezte Mustafa átordítva rajtunk, mert kicsit túl hangosak voltunk.

- Elfelezünk egyet? - kérdeztem Bent, mire összevonta a szemöldökét.

- Hülye vagy? Én kettőt is megtudnék most enni. - nevetett, mire mosolyogva megforgattam a szemeim.

Mivel Gréta ült a másik oldalamon, ezért hozzáfordultam.

- Elfelezünk egyet?

- Aha. - vont vállat. Na igen...Akkor még nem gondoltuk volna, hogy mennyire éhesek voltunk.

Mikor végre készen lettek a pizzák, a fiúk mentek elhozni őket, majd hirtelen tök csendbe lett mindenki. Kicsit vicces volt, mikor végignéztem a társaságunkon, mert mindenki csak tömte magába a pizzát.

- Én még éhes vagyok. - nevetett Gréta, mikor megettük a pizzánkat.

- Én is. - nevettem vele. - Rendelünk még egyet?

- Aha. De amúgy tök jó, hogy a pénzünket csak kajára fogjuk költeni.

- Amúgy igen. - kuncogtam.

- Na látod. Megmondtam, hogy nem jó, ha elfelezünk egyet. - szólalt meg Ben.

Grétával felálltunk, hogy elmegyünk magunknak még egy pizzát rendelni, mire Michael és Alex is felállt, hogy hoznak még egyet.

Mikor visszamentünk a többiekhez, mindenki fáradtnak tűnt. Ránéztem az asztalon lévő ingyen cukorkákra és eszemebe jutott valami.

- Van egy ötletem. Fogadjunk, hogy a lányok több cukrot tudnak bedobni a szájukba. - erre persze néhányan röhögni kezdtek. - Ha mi nyerünk, akkor egyik nap mindenképp kipróbáljuk a kínai és a spanyol éttermet. És a többit is.

- És ha mi nyerünk? - kérdezte Mark.

- Ti döntésetek. - vontam vállat.

- Oké. Akkor éjjel be kell mennetek meztelenül a tengerbe. - szólalt meg Lucas, mire a fiúk pacsizni meg röhögni kezdtek.

- Mi se ilyen durvát választottunk.

- A kínai elég durva nekem. - erre már mi is elröhögtük magunkat.

- Nyugi, úgyis mi nyerünk. - szólalt meg Szinti.

- És ha nem? - kezdtem el félni, mert az 100% volt, hogy én nem megyek meztelenül a tengerbe ezek előtt.

- Csak nyugi. - nyugtatgatott, ami nem nagyon segített.

- Oké, egy percetek van. - vette elő telefonját Dani.

- Válasszunk három lányt és három fiút.

- Mi biztos, hogy nem, mert az ilyenben nagyon rosszak vagyunk. - szólalt meg Emily.

- Oké, szerintem akkor legyünk mi hárman. - mondta Gréta rám meg Szintire mutatva, mire bólintottunk. - Vagy szeretnél te, Julia? - az említett csak összehúzva a szemöldökeit megrázta a fejét. Mi csak kedvesek akartunk lenni, de oké.

- Lucas, Ben, gyertek. - hívta magához őket Mark. Ez azt hiszem rossz ötlet volt. Biztos azért hívta őket, mert tudta, hogy ők jók ebben.

- Oké, akkor mindenki készüljön fel. Egy, kettő, három! - kiáltott Dani, mire mi elkezdtük dobálni a szánkba a cukrokat, a többiek meg ordibálva drukkoltak nekünk.

Az elején nagyon bénák voltunk a lányokkal, a fiúk közül meg Lucas szinte az összeset el tudta kapni és Bennek is sikerült néhány. Aztán Szinti egyre jobb lett és mi is elkaptunk néhányat Grétával. A fiúk elkezdtek félni, hogy veszítenek, így kijöttek a konceptből. A végén szerencsére mi nyertünk, bár még mindig nem tudom elhinni.

- Nem, ez nem éri! - kezdték el rögtön ordibálni a fiúk.

- Öhm hola! - jött oda hozzánk egy pincér. Látszott, hogy még új volt és körülbelül a mi korunkban. Valamit elkezdett motyogni spanyolul, amire Paula válaszolt, aztán Lucas is beszállt a beszélgetésbe, mi meg csak, mint a hülyék, ott ültünk és bámultuk őket.

- Gyertek. - állt fel Lucas.

- Hova? - kérdezte Alex.

- Ki.

- Dehát a pizzánk. - szólaltam meg.

Erre valamit kérdezett a pincértől, aki aztán elment. Okéééé...

Mikor összepakoltuk a cuccainkat, odajött hozzánk a pizzáinkkal és a kijárat felé mutatott. Csak nem kidobtak?? Az elég gáz lenne, mivel nagyon finom volt a pizza és nem is olyan drága, szóval mindenképp vissza akartunk még jönnni.

- Ez meg mi volt? - kérdezte mindenki Paulaékat.

- Kirúgtak minket, mert túl hangosak voltunk. - nevettek.

- Ez nem vicces. Én még vissza akartam jönni. Olyan finom ez a pizza. - haraptam bele.

- Adhatsz nekem is. - lopott egyet Ben, mire utána kiáltottam, hogy az az enyém, de őelszaladt.

Visszasétáltunk a hotelbe, miközben megettük a pizzáinkat Michaelékkel. Mindenki fáradt volt, így elmentünk a szobáinkba.

- Szinti hol van? - kérdeztem Grétát.

- Nem tudom. - vont vállat.

- Én lemegyek Lucashoz. - szólalt meg Julia. Legalább kettesben lehetünk Grétával.

Rögtön lehuppantunk az ágyainkra és elkezdtünk telefonozni. Vagy két óra telefonozás után hívtak fel Benék minket, hogy kimegyünk egy kis éjjeli fürdőzésre. Mi rögtön belementünk, úgyhogy öltözni kezdtünk.

- Na sziasztok. - tért vissza Julia.

- Szia. - köszöntem. Gréta csak biccentett neki.

- Kérhetek valamit tőletek? - nem válaszoltunk, így folytatta. - Majd egy kicsit kettesben hagytok Lucassal minket? Az előbb is tök szar volt, hogy ott voltak a többiek a szobában. - húzta el a száját.

Felvettük a bikinieinket meg egy törölközőt és mentünk is fel a tetőre, ahol elvileg van egy medence. Elég nehezen találtunk oda, de sikerült. A fiúk már fent voltak, bár én nem arra figyeltem. Az ég valami gyönyörű volt és vagy ezer csillag volt rajta. Alig bírtam levenni a szemem róla.

Hallottam, ahogy a lányok ledobták a törölközőiket az egyik nyugágyra és a vízhez mentek. Én még mindig az eget néztem, mikor hirtelen vizes kezek öleltek át.

- Szép, mi? - kérdezte Ben.

- Igen. - mosolyodtam el.

- Tudod mi szép még? - gondoltam most az jön, hogy én, de tévedtem. - Ez! - erre felemelt és beugrott velem a vízbe.

- Hülye! Ez kurva hideg!

- Akkor gyere valaki forróhoz. - huzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam.

-Itt nincs olyan. - erre lehervadt a mosoly a szájáról és elfordult tőlem. - Csak vicceltem. - úsztam hozzá nevetve, majd átöleltem hátulról.