Váratlan változások (BEFEJEZETT)

15.rész

-Hé Ben! Nem ő az új húgod?-kérdezte Ben egyik haverja.

-Ő nem a húgom, még hányszor mondjam?! És nem is lesz!-mondta mérgesen Ben.

-Jól van na, nyugi! Akkor gondolom nem bánod, ha kikezdek vele.

-Meg ne merd!-nézett rá idegesen Ben.

-Miért? Olyan jó segge van!-cukkolta tovább.

-Na jó, hagyd abba-szólt rá Ben másik haverja, aztán beértem az öltözőbe.

Annyira elegem volt. Tök gáz volt, hogy mindenki előtt így leégetett. Csak erre tudtam gondolni. Mikor kezdtem átöltözni, szólt egy lány, hogy nem kell, mert a tanárunk megengedi, hogy azt csináljunk, amit akarunk, mire megörültem, majd rögtön szomorú is lettem. Mivel még nincsenek barátaim, ezért fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni. Tuti egy helyben ülni és nézni a többieket.

Becsöngettek és bementünk a tesiterembe. A legtöbb lány szelfizgetni kezdtek meg beszélgetni. Néhányan röpiztek vagy tollasoztak. Szinte az összes fiú focizott, kivéve kettőt, akik piszkálták a lányokat. Egyszercsak megcsillant a szemem az egyik sarokban lévő matracon, ahol még a lámpa se égett. Ez az én helyem. Rögtön el is foglaltam, majd elővettem a telefonom.

~Én: felhívhatlak?

~Grétám💓: szünetben vagyok szóval igen de sajna csak néhány percre.Baj van?

Erre tárcsázni kezdtem. Szinte rögtön felvette.

-Hali-lehetett hallani a hangjában, hogy mosolyog-Na mi újság?

-Ahh igazából bocsi, hogy zavarlak, mert nem fontos téma csak hát...épp tesink van és én egyedül ülök az egyik sarokban. Meg mikor jöttem tesire szerinted kivel találkoztam?-forgattam meg a szemeimet, de persze ő ezt nem láthatta, de érezhette a hangomon.

-Öhm...nem tudom. Passz-mondta, amin kicsit megsértődtem, mert tudnia kéne, hogy kire gondolok hisz a legjobb barátnőm.

Bele akartam szólni a telefonba, de a két srác, akik eddig a többi lánnyal voltak elfoglalva, odajöttek hozzám és mindenfélét beleordítottak a telefonba. Én nőiesen beszóltam nekik, majd röhögve tovább mentek.

-Na szóval Bennel találkoztam és megint elérte, hogy még jobban utáljam-mondtam kicsit idegesen.

-Mi történt már megint?-kuncogott.

-Az egyik haverja mondta neki, hogy ez az új húgod? Meg felakart szedni és Ben szinte ordibálva azt mondta, hogy meg ne merje és hogy nem vagyok a húga és nem is leszek. És a legrosszabb az egészben, hogy egy csomóan hallották-szomorodtam el.

-Ahj Dorka. Ne foglalkozz, hogy hallották vagy sem. Egy hét múlva már nem fognak rá emlékezni olyan buták-erre felnevettünk-És Bennel se foglalkozz. Örülj, hogy Lucy ott van-biztatott.

-Igazad van-mondtam nyugodtan.

-Nekem mindig-megint felnevettünk-Amúgy mi volt előbb az az ordibálás?

-Ahh két srác az osztályból.

-Uuuu helyesek?

-Nem-vágtam rá talán túl gyorsan.

-Ühüm-mondta mindentudóan-És milyen az első napod? Vannak barátaid?

-Hát igazából nem nagyon. A padtársam egy török fiú, akivel elég sokat beszéltem már, de nem mondható barátnak...szerintSzóvalDehogynem! Mindenki barát, akivel beszélünk-röhögött-Amúgy a fiúk nem fociznak véletlenül?

-De. Ennyire hallani?-röhögtem.

-Nem. De te mindig beállsz focizni. Tedd most is azt, mert nekem mennem kell. És ezzel is plusz pontot fogsz elérni, ha látják mennyire jó vagy fociban. És unatkozni se fogsz. Na szia szeretlek!

-Jól van. Szia én is!

Majd lerakta. Sokáig gondolkodtam, hogy beálljak-e focizni, mert nagyon féltem. Odamentem Mustafához.

-Mustafa-böktem meg, mire hátrafordult-Beállhatnék?

-Öhm ja. Fiúk, Dorka is beáll-ekkor láttam, hogy néhány fiú idegesen nézett rám, bár nem érdekelt, mert azok a fiúk szerintem utálják a lányokat. Nem beszélnek eggyel se és ha melléjük kell ülniük, akkor teljesen kihúzodnak a pad szélére.

-Veletek lesz-szólalt meg az egyik lánygyűlőlő. Amúgy lehet buzik...bár nem nézném ki belőlük.

-Jól van. Szóval akkor velem, Patrickel, Aleandroval és Albertoval vagy. Oké?-mondta Mustafa, mire csak bólintottam egyet.

Ezután kezdődött a meccs....