- Mit köszönt meg Ben? - kérdezte Gréta.
- Mindjárt elmondom.
Ekkor mindenki elment a szobájába. Julia elfoglalta a fürdőt nálunk. Mégcsak bocsánatot sem kért Szintitől.
- Szóval - kezdtem, mire mindketten leültek az ágyukra. - tegnap sok meglepetést okozott Ben ééés az egyiket este kaptam meg, Pauláék ágyában. - vörösödtem el. Tudtam, hogy muszáj nekik beszámolót tartanom, hiszen a legjobb barátaim és, ha majd velük is megtörténik ez, akkor én is szeretném, hogy beszámoljanak róla.
- Nyugi, már mindenki gondolta. - nevetett Szintia. - És mekkora van neki?
- Persze térj rögtön a lényegre. - nevettem én is.
- Na, de milyen volt? Jobb mint Lucassal? - kérdezte Gréta.
- Tökéletes volt és igen jobb, mint Lukeal.
- És az én válaszom hol marad? - erre megforgattam a szemem.
- Nagy. És ennyi legyen elég neked.
- De mennyire nagy? Nagyobb a tolltartómnál? Nyugi, csak viccelek, abbahagytam. - erre megint nevettünk és végszóra Julia is kijött a mosdóból. Elég hamar végzett.
- Én átnézek a fiúkhoz. - ment ki.
- Ki kérdezte? - forgatta meg szemeit Szinti, mikor már elment.
A lányokkal gyors rendbe szedtük magunkat és ezúttal tényleg gyorsan, mert se sminkelnünk, se hajat csinálnunk nem kellett, hisz ma le akartunk menni megint a tengerhez.
Megbeszéltük, hogy a hotel bejáratánál fogunk találkozni. Már mindenki ott volt kivéve Bent, Lucast és Juliat. Reméltem, hogy nem veszekednek.
Egy 5 perc múlva meg is érkeztek. Ben rögtön odajött hozzám és egy csókkal köszöntött, majd mikor elindultunk, direkt lemaradt a többiektől.
- Szóval mi az, hogy csak nagy? Inkább hatalmasnak mondanám.
- Mi? Most miről beszélsz? - tényleg nem értettem.
- Nyugi, nekem is tökéletes volt az este. - ölelt át oldalról és adott egy puszit.
- Te hallgatóztál? - vörösödtem el.
- Nem vagyok olyan. Julia árult el mindent. - most minden összeállt. - Azt mondta, hogy ezzel akarja jóvá tenni azt, amit csinált.
- Azzal, hogy kikotyogja a beszélgetésünket? - vontam fel a szemöldököm.
- Én sem értettem. Azt mondta, hogy így most tudtomra adta, hogy tényleg összeillek veled.Én meg mondtam neki, hogy ezt már eddig is tudtam. - erre elmosolyodtam és kaptam még egy csókot.
- De akkor is. Nem nálunk, hanem Szintiéknél kéne jóvá tennie.
- Ez is igaz. De még mindig nem értem, hogy miért csak nagy. - erre csak mosolyogva megráztam a fejem. - Hé, de ha azt vesszük Juliánál már ez is haladás, hisz valami jót akart tenni.
- Na jó. Nem tudom, mi történt ezzel a ribanccal, de épp az előbb kért bocsánatot tőlünk. - jött oda Szinti.
- Ennek örülnöd kéne. - értetlenkedett Ben, mire bólogattam, hogy egyet értek vele.
- Igen, de ez fura. Lehet, hogy megint forral valamit.
- Most ne ezzel foglakozz, hanem érezd jól magad. Tudod, hogy ha csinálna valamit, akkor úgyis mindenki melletted állna. - mondtam. - Tényleg, mivan Markkal? Kibékültetek?
- Aha. És nem meséltem, de tegnap a parton össze is jöttünk. - mosolyodott el, mire gratuláltunk neki Bennel.
Mostmár tényleg nem tudom eldönteni, hogy hogyan nézzek Juliara. Szerintem mindig is kicsit ribancos volt, de ahogy megismert minket és látta, hogy kedvesen is lehet jó barátokat szerezni és bulizni, megváltozott. Vagy ki tudja.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Εφηβική Φαντασία"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
