Váratlan változások (BEFEJEZETT)

94.rész

Mivel sajnos Ben csak a második szünetben árulja el a meglepit, ezért megint ülhettem végig két órát tele kíváncsisággal. Ahogy kicsöngettek, rohantam ki az udvarra. Mégcsak Michael volt kint.

-Gondolkodtál azon, amit mondtam? Mustafával kapcsolatban-kérdeztem, megtörve a csendet.

-Igen-válaszolt egyszerűen.

-És mire jutottál?

-Még semmire. De mivel nagyon meggyőző tudsz lenni, ezért egyre jobban gondolkodom azon, hogy beszélnem kéne vele-erre csak elnevettem magam, mert Benék is megérkeztek.

-Na mondjad már a meglepit!-sürgette Paula Bent.

-De Lucas nincs itt és ez az ő meglepetése is lett volna-mondta Ben.

-Hát menj oda érte és hozd ide. Ha meghallja a meglepetés szót, akkor tuti rögtön jön-kuncogtam a végén.

-Szerintem meg te menj oda hozzá! Rád biztos hallgatna és elhinné, hogy tényleg barátok vagyunk még. Csak nem olyan jók, mint voltunk-mondta az utolsó mondatot halkabban.

-Rád is ugyanúgy hallgatna, hisz régebb óta ismeritek egymást-kontráztam, de a baj az volt, hogy mindenki szúrós pillantást vetett felém, amivel azt is akarták mondani, hogy nekem kell menni, szóval elindultam.

Persze jött a hab a tortára, mivel Luke a menők társaságához ment, ahol Mustafa is van. Tudtam, hogy ki fognak röhögni, ha odamegyek Lucashoz, mert azt hiszik majd, hogy akarok tőle valamit. Vettem egy mély levegőt és magamban azt mondogattam, hogy "Ne foglalkozz velük!".

-Luke?-szólaltam meg, mire hátrafordult. Hirtelen fura érzés kapott el. Eszembe jutottak a régi emlékek, ahogy belenéztem barna szemeibe. Kicsit sokáig emlékezhettem vissza, mivel mindenki hülyén nézett rám. Kicsit megráztam a fejem, hogy elhessegesem a gondolataimat, majd újra megszólaltam-Ben hív téged.

-Akkor miért nem ő jön ide?-kérdezte, amire ki kellett valamit találnom. Végülis nem mondhattam azt, hogy engem véltek jó csalinak.

-Mert épp Michaellel beszélgetnek valami hülye témáról.

-Ha ott van neki Michael akkor minek kellek én?-egyre jobban kezd felidegesíteni.

-Ne csináld már ezt! Van egy meglepetése, szóval vagy odajössz és meghallgatod, vagy itt maradsz ezekkel-na jó ezzel még magamat is megleptem eléggé. És ahogy kimondtam a szavakat eszembe jutott, hogy én ezekkel egy osztályban vagyok, ami azt jelenti, hogy még annyira sem leszünk "jóban", mint eddig voltunk. Luke csak kikerekedett szemekkel bámult rám, majd megszólalt.

-Jól van-sóhajtott és elindult Benékhez, engem leszarva. Próbáltam utolérni, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy együtt megyünk a barátainkhoz, de mégis van köztünk 5 méter.

-Na végre-szólalt meg Ben, ahogy odaértünk-Szóval van egy meglepetésem mindannyiunk számára, ezért is hívattalak ide Luke-ő erre csak szemet forgatott és most ő kapott mindenkitől egy-egy szúrós pillantást-Mivel mindjárt itt a nyári szünet, ezért terveztem magunknak egy nyaralást. Elmennénk egy vagy két hétre Spanyolországba, a tengerre. Már találtam szállodát is meg mindent és mivel anyám a repülőtérnél dolgozik, ezért olcsóbban meg tudná szerezni a jegyeket. Persze szülő nélkül nem hiszem, hogy elengednének, szóval még erre ki kéne találni valamit-fejezte be. Nekem nagyon tetszett az ötlet, bár a szülők kérdéssel nem hiszem, hogy tudunk valamit tenni.

-Ez de király lenne-szólalt meg Paula először.

-Aha-mosolygott büszkén Ben-És ha benne vagytok, akkor jöhetnének Daniék is, Emily meg Alex is-erre mindenki szinte egy emberként bólintott.

-Dorka?-nézett felém kérdőn Ben, majd megválaszolta saját kérdését-Te mindenképp jössz-erre mindenki nevetett-Markot nem is kérdezem, mert te mindig benne vagy ilyenekbe-ezen is elröhögtük magunkat-Michael?

-Hát, nem tudom. Nem hiszem, hogy lenne rá pénzem.

-Ezen nem kell aggódnod-kacsintott rá Ben.

-Ezt hogy érted?-kérdezte összevont szemöldökkel Michael-Nem engedem, hogy kifizesd nekem!

-Héj, barátok vagyunk és tudom, hogy te is tennél ilyet értünk-mosolygott rá biztatóan Ben, mire Michael köszönet képpen lepacsizott vele.

-Viszont valamit én is tudok ajánlani-mondta-Múltkor nem azért nem fogadtam a skype hívást, mert tönkrement a laptopom-jól sejtettem-Hanem, mert hazajött a bátyjám. Az ELTŰNT bátyjám-emelte ki a szót-És hát volt mit megbeszélnünk. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ugye ő már 19 éves, ami azt jelenti, hogy felnőtt, szóval ő elkísérhetne minket.

-Ez jó ötlet-mondta Ben.

-Ja, de nem hiszem, hogy a szülők belemennének-húztam el szám.

-Te még nem ismered az én rábeszélő énemet. Anyáékat könnyű megfűzni. Márcsak a tiétek lesz gond.

-Az enyém szerintem benne lesz-mondta Paula.

-Lucas?-fordult felé Ben-Te is jössz, ugye? Nélküled nem lenne ugyanaz a banda-mondta őszintén Ben, mire mindenki hevesen bólogatni kezdett Luke felé.

-Megyek-mosolyodott el és mindannyian éljenezni kezdtünk. Pont becsöngettek, ezért elindultunk az épületbe.

-Utolsó óra után, találkozzunk a suli előtt. Ezt meg kell ünnepelnünk-jelentette ki Mark.