Mikor megfordultam Bennel találtam szembe magam. Ott állt a falnak támaszkodva, amiről eszembe jutott az első találkozásunk. De most nem ez a lényeg, hanem, hogy készülhetek fel egy újabb veszekedésre.
-Ben, én meg magyarázom-kezdtem és gyors folytattam is, nehogy közbevágjon-Tudod, hogy részeg voltam akkor és csak azért csináltam, de ha józan vagyok, sosem tettem volna ezt meg, te is tudod. Tudom, hogy most azt gondolod direkt csinálok ilyeneket, hogy féltékennyé tegyelek, de ez egyáltalán nem így van esküszüm, hisz szeretlek!-hadartam el egy szuszra a szemébe nézve. Ő lazán ellökte magát a faltól és közeledni kezdett felém. Két keze közé vette az arcom, majd megszólalt.
-Én is szeretlek-nyomott egy puszit a számra-Nem haragszom rád, én is be voltam rúgva és ki tudja én is mit csináltam, amire senki nem emlékszik-erre elmosolyodtam.
Örülök, hogy kezd visszavenni a féltékenységéből. Megint összeérintette ajkainkat, mire én átöleltem derekát és közelebb húzodtam hozzá. Egy idő után elváltak ajkaink, így ő csak szorosan magához ölelt, a nyakamat átkarolva, mintha csak egy kis plüssmaci lennék, én pedig teljesen hozzábújtam a derekát ölelve és beszívtam illatát, amit annyira szeretek.
A romantikus pillanatunk után, felmentünk és lefeküdtünk Ben ágyára. Igazából elég fáradtak voltunk, bár nem tudom miért, így nem beszélgettünk, hanem csak bambultunk a tévén. Néhány perc múlva pedig nehezedni kezdtek a szemhéjaim és elaludtam Ben karjaiban.
***
Reggel késve keltem, mivel Ben ébresztője később szól, mint az enyém. Persze a fiúknak elég öt perc elkészülni. Kiugrottam az ágyból, Ben pedig csak röhögött azon, ahogy kapkodtam. A fürdőben gyors fogat meg arcot mostam, a hajamat kiengedve hagytam, mivel nem lett volna időm bármit is csinálni vele. Felkentem szempillaspirált, de nem lett valami jó, mert kapkodva semmi nem sikerül. Mikor bementem a szobámba, Ben már előszedett nekem ruhát, meg bepakolt a táskámba, amit mosolyogva megköszöntem és az arcára is kapott egy jó nagy puszit tőlem. Felkapkodtam magamra a ruhákat, majd felvettem a táskámat és mivel még volt 5 percem indulásig, ezért megigazítottam a sminkemet. Lent felvettem a cipőmet, majd indulhattunk is.
-Megfogod légyszi?-kérdeztem Bentől, a táskámat felé nyújtva.
-Persze-vette el tőlem, én meg megálltam az út közepén, amit nem értett. Előrehajoltam, majd összegumiztam a hajamat, mivel elég meleg napnak nézünk ma elébe.
-Köszi-vettem vissza tőle a tatyóm.
-Amúgy felfogott hajjal idősebbnek nézel ki-jegyezte meg.
-És az jó vagy rossz?
-Hát neked gondolom jó, de én szeretem, ha kicsit fiatalabbnak látszol. Akkor még aranyosabb vagy-karolta át egy kézzel a vállam és egy puszit adott a hajamba-De így is szép vagy, mert nőiesen nézel ki.
-Köszi. Asszem-kuncogtam, ami őt is mosolygásra késztette.
Szünetben csak Lucast és Bent láttam, de persze odamentem hozzájuk. Köszöntünk egymásnak, majd beállt a kínos csend.
-Többiek?-kérdeztem.
-Mark és Paula büfében, Michaelt meg nem tudom-válaszolt Ben.
Egy perc múlva szerencsére megérkeztek Markék, így beindult a beszélgetés. Nem sokkal később Michael is felbukkant és ahogy odafordultam felé, hogy megöleljem, észrevettem Mustafát. A tekintetünk találkozott.
-Öhm srácok?-szólaltam meg, miután befejezték a témát, amiről épp beszéltek-Még nem mondtam Mustafának ezt a próba izét, szóval, ha nem akarjátok mégsem őt, akkor még van esélyetek megmondani-néztem körbe.
-Felőlem-mondták mindannyian, amin elmosolyodtunk.
-Michael?-kérdeztem tőle, mire csak vállat vont-Csak beszélj vele kérlek.
-Tényleg Michael, ti nem haverok voltatok? Mi lett veletek?-kérdezte Ben.
-Ja, emlékszem mennyi hülyeséget csináltatok-röhögött Mark.
-Azt történt, hogy egy seggfej volt. Mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, akkor magamra hagyott, mondván, hogy ő inkább lesz a menőkkel, mint velem-mesélte mérgesen Michael.
-És beszéltetek azóta?-kérdezte Mark és csak egy fejrázást kapott tőle.
-Dorkának igaza van. Ha kibékülni nem is akarsz vele, az biztos, hogy szívesen elmondanád neki, hogy mit éreztél akkor-javasolta Ben, amin elmosolyogtam. Tetszik, hogy tud ilyen komoly is lenni. Luke inkább az ellenkezője volt. De miért is agyalok ezen?!
-És szerintem neki is lenne mit mesélnie neked-fejeztem be Ben mondatát.
-Jól van, majd beszélek vele.
-Amúgy szerintem ne mondd Mustafának, hogy ez csak egy próba lesz, mert akkor tuti jól fog viselkedni és nem magát fogja adni-szólalt meg Paula és az ötletével mindenki egyet értett.
Becsöngettek, így bementem órára. Szerencsére földrajzunk volt, ahol a tanár nem is figyel ránk, így nyugodtan beszélgethettem vele.
-Gondolom már kíváncsi vagy, hogy mit mondtak rád a többiek-húztam az agyát.
-Előző órákon arra vártam, hogy mondj valamit, de meg sem szólaltál és szünetben is vártalak, de semmi. Nagyon idegtépő-nevetett.
-Szerinted mit mondtak?-idegesítettem, mire egy mérges nézést kaptam tőle.
-Szerintem nem akarnak. Vagyis Benékkel jóban vagyok, de gondolom Michael miatt nemet mondotok.
-Örömmel jelentem ki, hogy tévedsz-kuncogtam, mire mosolyogni kezdett-Mindenki igent mondott, de azért Michaellel beszélj még. És ha lehet minél előbb, mondjuk suli után-javasoltam.
-Jól van-bólintott.
-Szerintem lesz mit megbeszélnetek.
-Az biztos-nevetett.
Ezután hülyéskedtünk még az órán, majd meglepetésemre kicsöngetéskor Mustafa odajött velem a bandához.
*Kaptam két díjat, amit megszeretnék köszönni PannaSzlesi-nek és Sipsz02-nek😊💕
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
