Váratlan változások (BEFEJEZETT)

25.rész

Miután elment, nem sokkal később bealudtam. Reggel megint csendre keltem. Lementem a konyhába. Anya már ott várt minket gofrival. Rájöttem miért van mindig csend...mivel inkább mutogatni szoktunk és nem beszélgetni Lucy miatt. Amúgy ez a másfél hét alatt egész sokat tanultam már a jelnyelvből.

-Jó reggelt-köszönt mindenki.

-Jó reggelt! Nagyon finom illatok vannak-néztem a gofrikra csorgó nyállal, mire mindenki nevetetni kezdett.

Nekiláttunk a reggelinek, majd Ben is lekullogott.

-Reggelt-szólalt meg álmosan, mire mindenki visszaköszönt neki. Levett magának egy tányért, majd leült az asztalhoz.

-Remélem nem terveztetek mára semmit, mert családi napot szerveztünk-mosolygott elégedtettül Sara.

-Hova megyünk?-kérdezte Ben helyettem is.

-Elnézünk Heidelbergbe.

-Uuu mindig is el akartam oda menni. Már sokan mondták, hogy mennyire szép és a vár is milyen jó meg a boltok-áradoztam, amit anya mosolyogva nézett, a fiúk viszont értetlenül vállat vontak.

-Oké, akkor miután végeztünk készüljetek el.

Miután készen voltunk, el ment mindenki készülődni. Én és Lucy együtt mentünk a fürdőbe és együtt mostunk fogat.Ezután megkért, hogy fessem ki a körmét olyanra, mint az enyém, mert az enyém türkisz volt. Mondtam...vagyis mutogattam neki, hogy majd ha felöltöztünk, mire bólintott egyet.

Felvettem egy kopott farmert, amit kicsit feltűrtem a bokámnál, majd ez fölé egy egyszerű szürke pólót, amire "Never give up" volt felírva kicsi betűkkel. Ezután megkerestem a kis fehér virágos hátitáskámat, beledobáltam a cuccaimat, majd felvettem még egy napszemüveget és késznek nyilvánítottam magam. Átmentem Lucyhoz és gyors befestettük a körmét.Ilyenkor visszaemlékszem, hogy én is mennyire akartam magam sminkelni meg minden. Már nem értem, hogy minek akartam olyan kicsin, de most annyira már nem érdekel.

Lementünk Lucyval és észrevettük, ahogy apa és Ben fifáznak, anya pedig még nincs kész, ezért leültünk és néztük, ahogy a fiúk játszanak. Ben mikor egyszer nyert, titokban rám nézett és kacsintott.

Végre kész lett anya is, szóval indulhattunk. Felkaptam a fekete vansem és már a kocsiban is voltunk. A szülők természetesen elől ültek, hátul pedig mi. Lucy ült középen. Kicsit szomorú voltam, hogy nem tudok Ben mellett lenni. Egyre többet akarok vele lenni. Azt hiszem nagyon kellett már egy szerelem.

Az út kb másfél óra volt. Közben zenét hallgattunk, meg egyszer fel kellett Lucynak egy mesét "olvasnom". Mindenki röhögött rajtam, mert még nem minden szót tudok elmutogatni, ezért amit nem tudtam azt magamtól mutogattam el. Lucy jót szórakozott ezen, úgyhogy elégedett voltam. Persze utána Ben segített nekem.

Megérkeztünk. Jól körülnéztünk a parkolóháznál, hogy vissza tudjunk találni. Elindultunk random egy irányba. 5 perc múlva már a sétálóutcán jártunk. Anyával minden boltba bementünk és mindenhonnan hoztunk valamit. Sok ajándékbolt volt, ahonnan vettünk a nagyiéknak is valamit. Ruhákat is vettünk. A fiúk ezt persze nem bírták, így hát leültek egy padra és ott vártak minket. Lucy is nyafogott már hogy éhes, ezért beültünk egy pizzázóba. A pizza eszméletlen finom volt.

Miután megkajáltunk, felnéztünk a várba. Nagyon szép volt, de utána nem éreztük a lábainkat. A kocsihoz indulva, vettünk egy fagyit és így kerestük tovább a parkolóházat. Szerencsére hamar megtaláltuk és hazaindultunk.