Váratlan változások (BEFEJEZETT)

43.rész

Szünetben indultam Michaelhöz, csak hogy nem jött suliba. Visszaindultam Mustafáékhoz, akiknél most Ben is ott volt.

-Na mi van, nem jött suliba?-kérdezték páran. A gáz az, hogy néhányuknak még a nevüket sem tudom.

-Nem-mondtam egyszerűen és halkan. Ben nyugtatóan nézett rám.

Bunkóságnak vettem, hogy a kérdést kuncogva tették fel, ezért inkább elmentem a büféskocsihoz valamit venni. Miután megvettem, leültem a szokásos helyemre, a lépcsőre. Nem bírtam megállni, hogy ne Michael helyét nézzem végig. Kicsit megijedtem, mert mi van ha a strand nem is tetszett neki és ezért csinált valamit magával vagy nem tudom. Probáltam elhessegetni a rossz gondolatokat és ebben a csengő is segített.

Órák után Bennel együtt mentünk haza. Gyors előkaptam a telefonom és írtam Michaelnek.

~Én: Szia:) miért nem voltál ma suliba?

Mikor hazaértem még akkor sem válaszolt, ezért megint írtam neki.

~Én: Baj van? Nekem elmondhatod;)<3

Adtam neki fél órát, majd erre sem válaszolt.

~Én:Michael legalább egy sziát írj...lécci:( nagyon megijesztesz és egész nap hiányoltalak...

Semmi. Arra jutottam, hogy inkább hagyom, mert lehet, hogy egyszerűen csak beteg és pihen, ezért nem ír.

Este viszont mikor Bennel épp alváshoz készülődtünk, megrezzent a telefonom. Ben kérdőn nézett rám.

-Michael válaszolt-mondtam, majd megnyitottam az üzenetet.

~Michael:): szia:) bocsi hogy nem irtam de nagyon hosszu napom volt...köszi az aggodást de jol vagyok:D<3

Valamiért furán éreztem magam, de probáltam nem foglalkozni ezzel az érzéssel.

~Én: végre...ezt jo hallani:) holnap jössz?

~Michael:): még nem tudom

Na jó, ez most már kezd fura lenni.

~Én: ezt hogy érted?

Nem ír. Már vagy tíz perce látta, de nem ír.

~Michael:): az van hogy...korházban vagyok...

Tudtam. Nem hiszem el. Miért hazudta azt, hogy jól van?! Vagy lehet hogy egy ismerősénél van? Te jó ég szegény.

~Én: Látogatóban, vagy mint beteg?

~Michael:): mint beteg

Miért csak egy szavas válaszokat ír?! Mindent nekem kell kiszedni belőle.

~Én: sulyos???

~Michael:): dehogy;) de holnap szerintem még bent maradok

~Én: jol van...esetleg meglátogathatlak suli után?

~Michael:): az jo lenne de csak ha akarod;)

~Én: ez nem kérdés!:D akkor holnap;) én most megyek aludni joéjt és jobbulást:*

~Michael:): joéjt és köszi:))

-Na mi van?-kérdezte Ben mikor leraktam a telefont.

-Kórházban van.

-Mi?!

-Igen. Azt mondta hogy nem súlyos, de nem tudom hogy higyek-e neki. Minden esetre holnap bemegyek hozzá suli után.

-Elkísérlek.

-Biztos?

-Így is úgy is el kell, mert nem tudod, hol van a korház-kuncogott.

-Öööö hoppá-röhögtem én is.

-De mi történt vele?

-Még nem mondta el. Majd holnap kiszedem belőle.

-Jól van. Most viszont aludjunk. Jó éjt!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt!-feküdtem mellkasára, majd így aludtunk el.

Reggel, mikor felkeltem Ben még aludt. Elmentem a fürdőbe szedelőcködni, de mikor visszajöttem, még akkor sem volt fenn, így hát gondoltam most már ideje felkelnie.

-Khm...khm-krákogtam egyre hangosabban, miközben a ruháimat vettem fel, hogy felkelljen, de nem sikerült, ezért mikor kész voltam, elindultam felé, hogy ráugrok.

-Ne, nyugi fent vagyok!-ordított, amin nagyon röhögtem-Hány óra?!-ugrott fel álmosan az ágyról.

-Már fél van!

-Mi?!-azzal átrohant a szobájába, én meg egyedül röhögtem tovább. Összeszedtem a táskámat, majd megvártam Bent és indultunk suliba.

Suli után mehettünk végre a kórházba. Soha nem találtam volna meg, szóval még jó, hogy Ben velem jött. A recepción megkérdeztük hol találjuk Michaelt, majd benyitottunk hozzá. A látvány borzalmas volt. Michael össze volt verve.