Reggel arra keltem, hogy mindenki felém volt hajolva.
- Boldog szülinapot! - kiabálták egyszerre, majd lőttek egy fotót a kócos fejemről és feltették snapchatre. Ezt még visszakapják!
- De aranyosak vagytok. - ültem fel nevetve.
- Jobb ha felkelsz királylány, mert mindjárt reggeli. - szólalt meg Dani.
- De kedves valaki. - mondtam, majd felálltam. Mindenki odajött hozzám egyesével és gratulált nekem. Viszont valakiket hiányoltam. Pontosabban valakit. Mert Julia nem annyira érdekelt, hogy nincs itt, de azért Lucasnak örültem volna. Annak ellenére amit tett, még mindig a legjobb barátaim közé tartozott és sok hülyeségen mentünk keresztül együtt. Szóval jó érzés lett volna, ha itt van.
Bementem a fürdőbe, a többiek pedig megvárták, hogy elkészítsem magam. Direkt gyors voltam, hogy ne kelljen annyit várniuk, de mikor kijöttem Gréta és Szinti rögtön megfogtak és visszahúztak a fürdőbe mondván, hogy ma jól kell kinéznem. Befonták tök szépen a hajam, majd felkentek szempillaspirált és elővették az egyik nyári ruhámat, amibe bele kellett bújnom.
- Na most már mehetünk. - mondta Gréta kilépve a fürdőből.
- Most komolyan? Dorka enélkül is szép lett volna és akkor nem kellett volna ennyit várnunk sem. - szólt Ben, mire a lányok egyszerre mondtak egy "ahw"-t, én pedig csak elmosolyodtam és adtam neki egy puszit.
- Na menjünk, mert éhen halok. - mondta Mustafa.
Lementünk reggelizni és még az asztalunknál sem voltak ott Lukék.
- Lucasék hol vannak? - érdeklődtem.
- Biztos jó volt az estéjük. - nevetett Emily, mire Mustafa lepacsizott vele.
- Mindjárt írok neki, hogy jöjjenek le reggelizni. - mondta Ben.
Ahogy írt nekik, egy negyed óra múlva meg is jelentek, ami Julianál rekordot jelentett. Mindenki várta, hogy felköszöntsenek engem, de csak leültek a helyükre. Csak Lucasnak tűnt fel, hogy mindenki őt nézi, majd kicsit elgondolkodott és a szájához kapta kezeit.
- Basszus, majdnem elfelejtettem. - nevetett kínosan, majd felállt és odajött hozzám. - Boldog szülinapot! - adott egy puszit az arcomra, miközben átölelt. A szemem sarkábból láttam, hogy Ben kezd féltékeny lenni, pedig tudja, hogy Lukeal már semmi nem lesz köztünk és úgy tudtam már kibékültek.
- Köszi. - mosolyogtam. Ezután esett le Julianak a szitu, mire ő is felállt és hozzám sétált.
- Boldog szülinapot! - mondta szerényen, miközben megölelt.
- Köszi. - mosolyogtam. Egyre jobban nem értettem a csajt. Egyszer egy beképzelt, idegesítő ribanc, máskor meg egy kedves lány, akivel tök el lehet beszélgetni.
Reggeli után, felmentünk a szobámba.
- Mivel Spanyolországban vagyunk, ezért most mindenki elmond egy beszédet Dorkának, mert ez itt így szokás. - szólalt meg Paula.
- Jajj dehogyis, nem kell. - mondtam rögtön, mert tudom, milyen nehéz beszédet tartani, főleg ha nem készülsz fel rá.
- De! - szólt rám, mire néhányan elnevették magukat. - Nem kell nagy számnak lennie. Dorka úgy is tudja, hogy szeretjük őt, nem igaz? - fordult felém.
- Persze. - mosolyogtam.
- Akkor kezdem én. Nagyon hálás vagyok Benék szüleinek, amiért örökbe fogadtak téged, mert már untam, hogy az egyedüli lány vagyok a csapatukban. - nevetett. - Egy kedves és megértő barátra találtam, aki segített abban, hogy kinyíljak a világnak. Szóval köszönök mindent és persze a vicces pillanatokat is. - jött oda átölelni engem.
- Akkor most jövök én. - állt fel Gréta. - Én is mindent megszeretnék köszönni neked. Ha te nem lettél volna az árvaházban, akkor még mindig az a szomorú, magányos emós lány lennék. - ekkor mindenkinek elállt a szava. Senki nem gondolta Grétáról, hogy ilyen lett volna. - És remélem, hogy megtalálod az utad az életben és hogy mindig egészséges és ilyen jószivű ember leszel. - minden beszédnél egyre jobban meghatódtam.
***
Már majdnem mindenki tartott egy beszédet, kivéve Michaelt és Bent.
- Akkor azt hiszem, most rajtam a sor. - állt fel Michael. - Mint mindenki, én is szeretném megköszönni, amit tettél értem. Ha te nem jössz a sulinkba, akkor én most nem lehetnék itt. Se sehol. Még máig nem lennének ilyen jó barátaim, mint ti vagytok. - erre néhányan egy kedves biccentést küldtek felé jelezve, hogy bármikor számithat ránk. - És köszönöm, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. És nem utolsó sorban szeretném megköszönni, hogy megismerhettelek. - látszott, hogy végig zavarban volt, de ez érthető volt.
- Ez nagyon szép volt, köszönöm. - súgtam oda neki, mikor megölelt.
- Na akkor most te jössz. - tapsoltak Bennek. - De a szaftos részleteket nem kérjük. - erre elnevettük magunkat.
- Nem tudom, hol kezdjem.
- Talán az elejéről. - hahaha. Nagyon vicces volt Dani. Ben is csak megrázta a fejét.
- Szóval először is szeretnék bocsánatot kérni azért, amiért bunkó voltam veled az első napokban. Akkor majdnem visszamentél az árvaházba miattam, amiért most nagyon boldog vagyok, hogy nem tetted. Hisz miattam nem csak mi nem jöttünk volna össze, de nem is tudtál volna segíteni nekik. - mutatott körbe. - És nem találtad volna meg a legjobb barátaidat. Köszönöm, hogy mindig szebbé teszed a napom. Már csak egy mosollyal is. Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem sok mindenben. És köszönöm, hogy elviselsz engem. - erre sokan elnevettük magunkat. - De szerintem egy szóban eltudok mindent mondani. Szeretlek.
- Én is. - erre adott egy csókot, a többiek pedig tapsolni kezdtek. Eléggé elvörösödhettem, mert utálok mások előtt csókolózni.
Ez a beszéd dolog nem is volt olyan rossz. Nagyon jó érzésekkel töltöttek el a szavak. És szerintem ez nem csak nekem volt jó. Hisz mindannyian elmondhattuk, hogy mindenki számíthat mindenkire.
Észre sem vettük, de időközben már dél lett, úgyhogy mentünk is ebédelni. A kaja, mint mindennap, nagyon finom volt. Evés közben páran elméseltek néhány sztorit rólam. Főleg Daniék, amik nagyon gázak voltak. De a többiek legalább nevethettek rajta, amitől én is jobban éreztem magam.
- Még nem vagyunk kész az evéssel. - jött vissza Ben és Dani valahonnan. Akkor vettem észre, hogy egy torta van a kezükben egy tizenhatos gyertyával.
- Na fújd el a gyertyákat és kivánj valamit. - kiábálták.
Nem kellett sokáig gondolkodnom a kívánságomon, így szinte rögtön elfújtam a gyertyákat. Azt kívántam, hogy mindig együtt lehessek a világ legjobb barátaival és hogy mindig boldogok legyünk.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
