53.rész

9.1K 477 28
                                    

Mikor már majdnem összeértek ajkaink, valaki kopogott, mire mi rögtön eltávolódtunk egymástól.

-Bocsi a zavarásért, de kész a kaja, szóval ha megéheztek, nyugodtan gyertek enni-mosolygott az anyja, majd ki is ment.

Ahogy kiment elég feszült hangulat lett köztünk Lucassal.

-Öhm...és te tudsz zenélni vagy énekelni?-kérdezte, így megtörve a kínos csendet.

-Igazából van nekem is egy gitárom és régen használtam meg énekeltem is, de valamiért abbahagytam és most ott porosodik a szobámban-ekkor eszembe jutott, hogy elkezdhetném újra a kedvenc hobbimat. Az árvaházban sokszor zenéltem magamban, mikor szomorú voltam vagy csak unatkoztam. Volt hogy Dani is velem énekelt, de valljuk be, hogy szörnyű hangja volt. De a lényeg az volt, hogy jól éreztük magunkat, nem érdekelt, hogy milyen hangja van a másiknak.

-Játszanál nekem, ha már én is megtettem?-kérdezte a gitárt mutatva.

-Nem tudom. Elég szégyenlős vagyok, főleg ha csak egy két ember a közönség-igen tudom a legtöbben sok ember előtt vannak zavarban, de én pont akkor, ha kevés ember van. A tömegben nem nagyon veszed észre, ha valaki kiröhög vagy épp piszkál.

-Előttem nem kell. De mi lenne, ha elfordulnék?

-Úgy még gázabb-nevettem. majd odanyúltam a gitárért-Most te kérj valami számot.

-Ismered Lukas Grahamtől a 7 yearst?-szólalt meg hosszas gondolkodás után.

-Persze. Akkor az legyen?-erre bólintott.

Elkezdtem gitározni, de mivel csak egyszer játszottam el ezt a számot, ezért elrontottam és újra kezdtem. Mikor végeztem, megtapsolt, mire én csak elvigyorodtam és megint elpirultam.

-Nem tudom miért vagy szégyenlős. Én csak büszke lennék a helyedben. Amúgy, ha félénken énekelsz, akkor elvékonyodik a hangod.

-Tudom-hajtottam le a fejem.

-De gyönyörű volt. Tényleg-nézett a szemembe.

-Nem játszunk el valamit ketten is?

Elénekeltünk pár dalt, úgy hogy közben ő gitározott. Nagyon élveztem, viszont kezdett későre járni, ezért felálltam az ágyáról.

-Nekem asszem mennem kell-szóltam.

-Biztos? Azt hittem még eszünk-nézett kutyaszemekkel, mire kuncogtam-Gyors megkajálunk és utána mehetsz, oké?-erre bólintottam.

Lementünk a konyhába. Violet nem volt ott. Valami sárga rizses kaja volt, ami azt mondta Luke(beceneve), hogy spanyol. Igazából először nem nagyon akartam megkóstolni, de végül nagyon ízlett. Ezután felvettük a cipőinket, majd elindultunk otthonról. Reméltem, hogy hazakísér és nem csak a bejáratig jön ki velem. Szerencsém volt. A hazafele úton beszélgettünk a hobbijainkról, meg hogy mik akarunk lenni. Mikor már közel voltunk a lakáshoz, eszembe jutott, hogy azt hazudtam, hogy Paulával vagyok. Az ajtó előtt búcsúzoul megölelt, ami kicsit meglepett, de persze visszaöleltem, majd gyors bementem, hogy nehogy észre vegyék kivel voltam. Otthon csönd volt. Mindenki a szobájában volt, kivéve Bent. Mivel nincs otthon a cipője, ezért gondolom hazakísérte Markot. Beérve szobámba átöltöztem valami kényelmesebbe, majd befeküdtem az ágyba és elővettem a telóm.

~Én: mizu?❤Zaccal mikor talizhatok?😍

~Grétám💓: felhivhatlak?

~Én: persze😉

Azzal felhívott és vagy másfél órát beszélgettünk. Én elmeséltem, hogy mi történt ma velem és hogy Bennel sikerült szakítanom. Aztán ő is elmondta, hogy Zac sajna csak addig marad németországban, amíg a filmet forgatják, viszont elcsattant kettőjük között már egy csók az öltözőben. Balázs elvileg nem akarja, hogy szakítsanak, de közben állandóan megcsalja Grétát, szóval ennek a kapcsolatnak is vége. Ez kicsit furcsa, mert ugyanaz történik velünk Grétával. Először mindketten találunk egy tök jó pasit, majd rájövünk, hogy nem is szeretjük és találunk egy még jobbat. Azt is elmesélte, hogy Zac megkérdezte, hogy nem akar-e vele visszamenni Amerikába, hogy megmutassa neki az országot. Gréta még gondolkodik. Nem tudja, mit tegyen. Közben Ben is megérkezett és kicsit fura volt, persze jó értelemben. Bejött hozzám, miután leraktam a telefont.

-Hali-ült le mellém-Milyen volt Paulával?-ebből arra következtettem, hogy tudja, hogy Lucassal voltam és nagyon féltem.

-Jó, mint mindig-kuncogtam-Sokat beszéltünk. És te hol voltál?

-Ennek örülök-most akkor tudja vagy sem?!-Csak Markot kísértem haza. Viszont én megyek fürödni, szóval jó éjt!-erre nyomott egy puszit a homlokomra. Nem tudtam, hogy mire gondoljak. Azért csinálta, mert jó bátyj akar lenni vagy még mindig szeret?

A sok gondolkodás után elnyomott az álom.

Váratlan változások (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now