Váratlan változások (BEFEJEZETT)

20.rész

Hazamentünk és gyors megcsináltam a házim. Ezután lementem megkeresni Sarat, de épp Bennel beszélt, ezért visszaindultam, de Ben odaszólt nekem.

-Dorka! Épp rólad van szó- ekkor odamentem hozzájuk, Ben pedig folytatta- Elmondtam anyának, hogy mi történt a tanárral- ekkor olyan szívesen megütöttem volna, de ott volt anya, szóval nem tettem.

-Jól vagy Dorka? Tudod, hogy nekem elmondhattad volna!-ölelt meg sara

-Igen. Csak később akartam-hazudtam. Nem akartam senkinek elmondani. Utálok bárkinek is a problémáimról beszélni.

-Ha szeretnél róla beszélni, csak szólj-mosolygott anya, mire bólintottam- Még nem is ebédeltél. Nem vagy éhes?

-Nem, de igazából azért jöttem, hogy szóljak, Gréta akkor ma itt alszik, ahogy megbeszéltük.

-Elvigyelek az állomásra?

-Nem kell. Már egyedül is kitalálok-próbáltam mosolyogni, majd visszamentem a szobámba Bennel a nyomomba. Mikor felértünk az emeletre, letámadtam.

-Miért mondtad el neki?-kérdeztem dühösen.

-Tudtam, hogy nem te nem fogod. Ezért megtettem én és így anya bemegy majd a suliba, a tanárt kirúgják és biztonságban vagy. Szóval inkább megköszönnöd kéne-erre bement a szobájába.

Rögtön a telefonomért nyúltam és írtam Grétának.

~Én: remélem bepakoltál már<3

~Grétám💓: öhm...izé...nem:/

~Én: akkor siess mert muszáj valakivel beszélnem...

Igazából csak a Bennel kapcsolatos részt akartam elmesélni neki...de félek, hogy el kell mondanom neki a tanárosat is.

~Grétám💓: uuu remélem Bennel kapcsolatos*.*

~Én: ha itt lennél tudnád már szóval siess és szólj ha indulsz

~Grétám💓: oksa😘

~Én: <3

Elmentem Grétáért mikor írt és meglepődésemre, eltaláltam a vonatállomásra. Grétával beültünk egy mekibe és ott elmeséltem neki mindent Benről.

-Jujj de cuki-szólalt meg, mikor befejeztem-De hogy-hogy elmentetek a partra?-na itt zsákutcába kerültem. Nem akartam neki hazudni, de elmondani se akartam a tanárral kapcsolatos incidenst.

-Öhm..izé csakúgy-mondtam kicsit idegesen.

-Csakúgy elhívott a partra?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen-vágtam rá.

-Na jó, tudom mikor hazudsz-nézett rám komolyan-Talán te hívtad el és ezt szégyelled vagy mi? Előttem nem kell-mondta bíztatóan.

-Nem erről van szi. Tudod, hogy bízom benned. És azt is tudod, hogy sose mernék kezdeményezni.

-Ez igaz.

-Az volt, hogy utcsó órán a föcitanár odahívott magához. Elkezdted dicsérgetni meg minden szépeket mondani, aztán fogdosni, majd rátapadt az számra-ekkor elkapott a sírás. De csak az undortól, hogy mennyire hányingerem van attól a férfitól. Bár őt nem lehet férfinek nevezni.

-Ajj Dorka, annyira sajnálom. Gyere ide-azzal odajött hozzám és átölelt. Mondanom sem kell, mindenki minket nézett, de ezt most leszartam.

-Hazamegyünk?-kérdeztem.

-Persze-mosolygott-Alig várom, hogy lássam hol laksz és...Bent-erre elröhögtük magunkat.

Hazamentünk és odamentünk Saranak és Peternek köszönni, majd felmentünk az emeletre. Ott Lucyval futottunk össze, aki megkérdezte, hogy ki ő. Gréta bemutatkozott és köszönt neki. De csak ennyit tudott, mert csak ennyit tanítottam meg neki. Meg talán, hogy mi az hogy seggfej. Igen tudom...de szerintem mindenki ezt tanulta volna meg elsőnek.

Ben a szobájába volt és az ágyát barkácsolta, így nem látta, hogy megjöttünk. Bementünk a szobámba.

-Annyira szép ez a lakás-ámélkodott Gréta-Szívesen cserélnék veled-nevetett.

-Nyugi. Ezt már második otthonodnak tekintheted, mert sokszor fogsz idejárni.

-Azt reméltem is.

Ezután megnéztük az útvesztőt, majd telefonoztunk egy kicsit. Éhesek lettünk, ezért megnéztük hány óra és persze, hogy nekünk éjfélkor jut eszünkbe, hogy enni akarunk.