-Asszem én is érzek irántad valamit, de nem tudom, hogy pontosan mit. Nem voltunk sokat együtt, így hát nen igazán ismerlek-na jó, ennél bénább válaszom nem is lehetett volna.
-Oké. Akkor mostantól majd több mindent csinálunk együtt és jobban megismerjük a másikat-kacsintott, ami kissé meglepett, de tetszett.
-Benne vagyok-mosolyogtam rá.
-Amúgy, láttam jóban vagy Mustafával-mondta, de szerintem inkább kérdésnek hangzott.
-Igen. Elég jóba lettünk, amit nem gondoltam volna.
-De mit jelent az, hogy elég jóban? Ugye nem OLYAN értelemben?
-Nem-ezt szinte ordítottam.
-Reméltem is, mert ha csak hozzàd ért volna, megvertem volna-erre nem válszoltam semmit, csak tányérméretűre nyitottam szemeimet. Ez feltűnt neki, ezért gyors rávágott egy bocsit.
Az út többi részét csendben tettük meg. Ha összefutott tekintetünk, akkor elmosolyodtunk. Ezt kicsit kínosnak tartottam, de úgy vettem észre, hogy ő egyáltalán nem.
Mikor megérkeztünk, leszálltunk a vonatról és indultunk hazafele.
***
Otthon rögtön elmentem letusolni. Ezután lementem a konyhába, mert már elég éhes voltam. A többiek még mindig nem voltak otthon bár nem értettem, hogy miért. Gondolom Ben hallotta, hogy lejöttem, mert nem sokkal később követett.
-Mit eszel?-kérdezte kíváncsian.
-Nem tudom. Amit találok-válaszoltam egyszerűen.
-Oké, akkor segítek keresni.
Kinyitottuk vagy háromszor a hűtőt és a szekrényeket is, majd megállapodtunk, hogy főzünk zacskós levest. Azt hittük, hogy majd könnyű lesz, de olyan bénák voltunk, hogy saját magunkon röhögtünk. Mikor megfordultam, hogy merőkanalat hozzak, hirtelen szembe találtam magam Bennel. Egy pillanatig egymás szemébe néztünk. De csak egy pillanatig.
-Bocs-mondta, majd arrébb állt.
Valahogy csalódottnak éreztem magam. Be kell valljam, hogy azért, mert nagyon kívántam a csókját. Na mindegy. Odamentem a fiókhoz, majd kivettem a merőkanalat és mertem mind kettőnknek. Leültünk egymás mellé enni.
-Hmm...nem is lett olyan rossz-állapítottam meg.
-Szerinten kissé íztelen-szólalt meg, mire én megforgattam szemeimet.
-A fiúknak minden íztelen.
-Egy ételnek legyen íze-mondta, majd tovább ettük a levesünket.
Felállt sóért. Leült és beleszórt a levesébe egy kicsit, majd az enyémbe is akart, de megállítottam a kezét.
-Hülye vagy? Szólok ha kérek.
-A-a. Amiért beszóltál ez jár-mondta gúnyosan és megint megpróbált sót szórni a levesembe-Nyugi, ennyire nem vagyok bunkó-simogatta meg combomat(!!!)
Ez...ez...eléggé nem tudom milyen volt. Egyszerre fura és jó és te jó ég.
Mikor végeztünk felálltunk és elmosogattunk meg elpakoltunk. Felmentem a szobámba és üzengetni kezdtem a többiekkel.
-Nem nézünk meg egy filmet?-jött be Ben.
-Fáradt vagyok-néztem rá és akkor vettem észre, hogy csak egy rövidgatyába és egy kissé kinyúlt pólóban van. Egyszóval a pizsamájában, amiben nagyon jól nézett ki. Soha nem gondoltam volna, hogy 15 évesen már együtt fogok lakni a barátommal. Álljunk csak meg...nem is a barátom!!! Ajjj Dorka...
-Jól van, akkor aludj jól-mosolygott.
-Te is-mosolyogtam vissza.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
