Váratlan változások (BEFEJEZETT)

63.rész

Másnap suliban elég furi volt a helyzet. Michael és Paula nem ölelkeztek csak egymásra mosolyogtak. Furcsállom, de persze örülök neki, hogy Michael elfogadta. Azt hittem, majd megint visszasülyed. Bár ha jól láttam, a fülébe visszakerült a piercingje. Én és Luke egész nap csak mosolyogni tudtunk. Én a tegnap este miatt és remélem hogy ő is.

-Öhm csak nekem tűnik fel, hogy valami változott?-kérdezte Mark.

-Mi?-kérdeztük mindannyian.

-Nem tudom. Paula és Michael nem bújnak egymáshoz, mint mindig. Dorkának egész nap fülig ér a szája és Lucas még hülyébb mint volt. Ben pedig túl sokat gondolkodik-röhögte el magát a végén.

-Te meg túl okos vagy-szóltam vissza.

-Viszont egy dolgot jól figyeltél meg-kezdte Paula-Én és Michael szakítottunk-erre mindenkinek leesett az álla kivéve nekem.

-Hogy-hogy? Ti voltatok a fura álompár-kuncogott Mark kicsit szomorúan.

-Miért furák?-probálta terelni a témát Paula.

-Öhm nézz rá Michaelre és nézz magadra. Michael egy emo és ezt nem bántásból mondom-fordult felé, mire ő csak megértően bólintott-Te pedig egy mindig vidám lány vagy.

-Pont ezért illenek össze-mondta Luke.

Szerencsére becsöngettek, így nem kínozták tovább Paulát. Órán sajna olyannyira jól éreztük magunkat Mustafával, hogy kikültek az igazgatóiba. Én megúsztam egy figyelmeztetővel, mivel először csináltam ilyet és az igazgató szerint biztos Mustafa volt a hibás, ami részben igaz is. Mustafának viszont holnap korábban kell suliba jönnie és fél órát az igazgatóiban kell ülnie. Szegény. Kicsit hülyén éreztem magam, mert az én hibám is volt, de mégsem kaptam semmit, ő meg elviszi az egész balhét.

-Sajnálom! Én is benne voltam és még is csak te kapsz büntetést-szólaltam meg, mikor már kimentünk a szobából.

-Áh semmi. Én már megszoktam ezt-röhögött, amin nekem is kellett.

Hazafele akartam Michaellel beszélni, ezért megkérdeztem tőle, hogy nem megyünk-e el abba a régi parkba. Igent mondott, úgyhogy szóltam Bennek is, majd elindultunk.

-Figyelj, én tudom, miért szakítottatok, szóval ha bánt esetleg vagy valami, nekem elmondhatod-mondtam, mikor már a parkban voltunk.

-Tudod mit érzek? Hogy baj van velem. Hogy miattam lett meleg. Lehet, hogy annyira megundorodott tőlem, hogy inkább a lányokat választotta-mondta, mire kicsit ledöbbentem. Az biztos, hogy jó színész, mivel nem gondoltam volna, hogy bántja ez az egész.

-Figyelj ez hülyeség. Mit mondott pontosan neked?

-Azt, hogy mostanában elég fura érzései voltak és rájött, hogy leszbikus-mesélte.

-Azt nem mondta, hogy honnan jött rá?-erre csak megrázta a fejét-Onnan, hogy múltkor, amikor a barátnőjével találkozott, túlságosan is jól érezték magukat és elcsattant egy csók. Azóta tudja, szóval nem te vagy hibás és nem undorodott el tőled! És amúgy is. Van még egy csomó lány a földön-bíztattam, mire nevetni kezdett.

-Csak hogy nem olyanok mint ő. És amilyen szerencsés vagyok, nem is fogok olyat találni-mondta szomorúan.

Miután megbeszéltünk mindent, Michaellel hazaindultunk.

-Amúgy most fogok Danival találkozni. Nincs kedved jönni?-kérdezte.

-Öhm nem is tudom...elég sok házim van-mondtam, pedig nincs is sok leckém, csak annyira fáradt vagyok, hogy muszáj egy kicsit lefeküdnöm.

-Jól van, nem baj-kacsintott.

Elköszöntünk egymástól, majd hazamentem. Otthon nem találtam Bent.

-Ben hol van?-kérdeztem a konyhában lévő Saratól.

-Kiment az udvarra, asszem napozni vagy mi.

-Ja jó. Mi az ebéd?-kérdeztem kíváncsian, mivel már nagyon éhes voltam.

Nekiálltam enni, majd nehezen, de felmentem a szobámba és rögtön bealudtam. A telefonom rezgésére ébredtem. Luke írt.

~Luke💙: otthon vagy már?❤ láttam hogy Michaellel voltál

~Én: igen, de már itthon vagyok❤

~Luke💙:akkor nem találkozhatnánk?

~Én: de csak előbb összeszedem magam mert épp aludtam😂

~Luke💙: xdd ez az én dorkám💓

~Én: ez meg az én Lukeom aki kiröhög😁💕

~Luke💙: ❤akkor talizzunk a mozi melletti park előtt olyan egy óra múlva, oks?

~Én: aha😉❤

~Luke💙: jól van❤

Gyors elkezdtem készülődni, majd mielőtt kiléptem volna, valaki utánam szólt.

-Megint hova mész?-kérdezte Ben. Olyan hirtelen ért, hogy alig tudtam valamit kitalálni.

-Csak fagyizni Mustafával-végülis nem mondhatom, hogy mindennap Paulával vagyok.

-Azzal a Mustafával? Oké-forgatta meg szemeit, majd elment.

Elindultam Lukehoz. Egyszerre értünk a parkba. Egy csókkal üdvözölt, majd sétálni kezdtünk a parkban. Aha, csak hogy olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy néhány osztálytársa pont arra jött.

-Gyors menjünk arra-mondtam.

-Na látod erről beszéltem! Ez nekem egyszerűen nem megy! Nem bírok két hetet várni! Elegem van! Vagy elmondjuk holnap mindenkinek vagy inkább hagyjuk az egészet!-mondta magából kikelve, amin eléggé meglepődtem. Nem tudom hányszor fogunk még ez miatt veszekedni.

-Tudod, én érted várnék két hetet! De kösz, hogy ennyit jelentek neked!-kiabáltam vele, mire nem engedte, hogy folytassam.

-Te jelentesz nekem keveset?! Te szégyelsz mindenki előtt! Csak kihasználsz-kiabált ő is, majd otthagyott. Körülnéztem és szerencsére az osztálytársaik nem vettek minket észre, mivel egy fánál fotózgattak, így a fa nagyjából eltakart minket.

Szomorúan hazaballagtam. Majdnem elsírtam magam, ezért sietősre vettem a lépéseimet. Otthon úgy akartam felmenni a szobámba, hogy Ben ne vegyen észre, ami sikerült is. Kisírtam magam, majd elmentem letusolni. Ha jól átgondolom a dolgokat, akkor most azt csinálom Lucassal, amit Ben tett velem. Emlékszem, hogy én is milyen ideges voltam. Ahh jó lenne nem ezen agyalni.

Gyors kiszálltam a zuhanyzóból, majd a szobámba vettem az irányt, ahova Ben is megjött néhány perc elteltével.

-Miért hazudsz nekem?-kérdezte tőlem, miközben leült az ágyamra, én meg közben pakoláztam, mivel minden szanaszét volt.

-Miről beszélsz?-néztem rá összevont szemöldökkel.

-Miért nem mondod el, hogy hova járkálsz mindennap? Ennyire nem bízol bennem?-ekkor már felemelte a hangát.

-De bízom benned!-még akartam mondani, hogy nem is hazudom neki, de nem tudtam tovább ezt csinálni vele.

-Látod eltereled a kérdést!-állt fel-De tudod mit, nem is érdekel, mert én itt aggódom érted, te meg le se szarsz!-azzal kiment, maga után becsapva az ajtót. Remek! Még vele is összevesztem...Még valaki?!