Csakhogy mikor benyitottam, egy árva lélek nem volt a szobában. A fürdőben sem égett a villany, ami azt jelentette, hogy nincs bent senki. Gondoltam biztos eszik, viszont akkor nem tudok tőle bocsánatot kérni. Lementem a lépcsőn, de ott csak anyát és apát találtam.
-Ben?-kérdeztem tőlük.
-Nem rég ment el egy haverjával-válaszolt anya-Baj van?
-Nem, csak nem találtam-ezzel meg is fordultam, hogy felmenjek.
Elment volna Markkal? Vagy még rosszabb. Lucassal? Erre a kérdésre csak egy ember tudja a választ.
~Én: hol vagy?
Ben nem írt vissza, ezért hogy eltereljem a figyelmem, elindítottam az 'Ahol a szivárvány véget ér' című filmet. Kb egy óra telt el a filmből, mikor hallottam kinyílni a bejárati ajtót. Tudtam, hogy Ben az, mert felismertem a hangját és azt is hallottam, hogy bemegy a szobájába, de attól féltem, hogy akivel elment sétálni, az is itt van.
~Én: egyedül jöttél?
~Ben: szerinted?
De jó. Megjött a bunkó Ben. Most még nagyobb erőt kellett magamon vennem, hogy átmenjek. Benyitottam és pont akkor öltözött át Ben valami kényelmesebbe.
-Beszélhetünk?-kérdeztem halkan.
-Szerintem az előbbi "beszélgetés"-rajzolt nyuszifüleket-épp elég volt.
-Ha nem vetted volna észre, mindig miattad veszekszünk-na mondhatom szép bocsánat kérés Dorka, jár a taps-Állandóan a te hülye féltékenységed miatt van probléma. És te nem ám visszavennél legalább egy kicsit belőle, nem, inkább veszekedjünk miatta. Csodálkozol, hogy korábban azt hittem, hogy nem szeretlek?-ennél a résznél nem bírtam tovább, muszáj volt kijönnöm. A szobám felé vettem az irányt, csakhogy Ben is.
-Én probáltam visszavenni a féltékenységemből, de neked mindig kellett valamit csinálnod, amivel rontottál a helyzetemen-ordította szinte.
-Ne ordíts, mert meghallják!-néztem rá mérgesen-Amúgy meg én soha nem tettem olyat, amivel rosszat csinálnék neked, csak te mindig félreértetted. Ezt hívják féltékenységnek, tudod?
-Látod? Te nem érted meg milyen, ha féltékeny az ember. Hidd el, hogy nekem sokkal rosszabb, hogy ilyen vagyok, de te nem segítesz. Mindig fiúkkal vagy és hát...nem érzem, hogy szeretnél. Mármint...ezt már el akartam neked mondani csak féltem, hogy megsértődnél-erre levegőt vett-Egy szóval, nem fejezed ki, hogy szeretnél engem, érted? Nem ajándékokról beszélek, hanem hogy soha nem mondod nekem, hogy szeretsz meg stb-magyarázta, amit nem nagyon értettem.
-Ezt mondanod kellett volna már-sóhajtottam-De tudod, hogy nekem ez nem megy, mármint nem tudom jól kifejezni az érzéseimet. Amúgy mit értesz a stb-in?-kérdeztem halkan.
-Hát pl.: ha szomorú vagy nem beszéled meg velem a problémád vagy nem bújsz oda hozzám, pedig azzal éreztetnéd velem, hogy mennyire szükséged van rám-nem tudtam, hogy akarja folytatni-e vagy sem, de közbeszóltam.
-Szükségem van rád-mondtam ki, mélyen a szemébe nézve, majd szorosan hozzábújtam.
-Nekem is rád-szólalt meg miután feleszmélt a hirtelen jött ötletemtől és visszaölelt, majd adott egy puszit a fejemre-De azért egy dolgot még meg kéne beszélnünk-tolt el annyira magától, hogy a szemembe nézhessen-Ha ennyi minden van, amit utálunk a másikban, akkor biztos, hogy szeretjük egymást?
-Ha valakit szeretsz, akkor a hibáival együtt szereted-mosolyogtam, mire mosolyogva közeledni kezdett felém, majd megéreztem puha ajkait az enyémeken. Ebbe a csókba minden érzelmünket beleadtunk, ami nagyon jól esett-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-viszont ezt a romantikus pillanatot egy torokköszörülés szakította meg.
*Hi❤
Megint díjat kaptam, méghozzá egyszerre kettőt🙊💞
Köszönöm NomiRcz2-nak és Kame__-nak💘💘
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
