Váratlan változások (BEFEJEZETT)

35.rész

Az óra kivételesen hamar eltelt. Szünetben megpillantottam Michaelt a szokott helyén. Felé indultam, de féltem, hogy nem akar mások előtt velem mutatkozni vagy valami. Bár szerintem tegnap egész jól érezte magát velem.

-Szia-köszönök, mikor odaérek hozzá, majd felnéz rám.

-Szia-mosolyog.

Azon gondolkodom, hogy megöleljem-e. Lassan és bénán próbálkozom felé közelíteni és úgy érzem, hogy mindenki a bénázásomon röhög. Michael elmosolyodik, majd magához húz. Jó érzés volt. Nem éreztem a lepkéimet vagy ilyesmi. Egyszerűen csak egy őszinte ölelés volt egy baráttól...ha nevezhetem annak, de ezt még nem tudom. Mikor elengedett körbenéztem, hogy mennyien látták ezt a gáz jelenetet, de szerencsére senki, szóval megúsztam.

-Nem kell velem mutatkoznod, ha nem akarsz. Biztos több barátod lehet, ha a menőkkel lógsz!-mondta Michael, mivel észrevette hogy körbenéztem. Nem gúnyosan mondta ezt, hanem megértően, ami meglepő volt.

-Dehogyis! Azért néztem körül, mert reméltem, hogy senki nem látta a bénázásom-röhögtem-És amúgy meg...nem az számít mennyi barátod van, hanem, hogy mennyire igazak azok!-néztem rá.

-Ezt most bóknak veszem-nevetett.

Még beszélgettünk, bár inkább suli témákról. Ezután becsöngettek. Kémiám volt, ahol négyesével ülünk. Mustafa odaengedett volna mellé, de sajna nem volt már hely. Így viszont a hárpiák mellett ülök, akik van, hogy direkt hangosan kibeszélnek vagy kiröhögnek. Bár szerencsére ez egyre kevésbé fordul elő, mióta meg tudták, hogy mennyire jóban vagyok Mustafával.

Egyszercsak egy cetli csúszik elém.

*Csak nem bejön Michael?*

Mustafa írta. Tudtam, hogy nem úszom meg a "kihallgatását".

*Mivan, ha igen?*

Mikor elolvasta, mérgesen hátranézett, amitől kissé megbántam, amit írtam, mert végülis tetszem neki, most meg azt hiszi, hogy a volt legjobb barátjával összejövök. Ha velem történt volna ez, akkor én se örülnék.

*Nincs közöm hozzá...de azért azt hittem jobb ízlésed van...*

*Amúgy nem vagyunk együtt*

*Először mindig így van*

*Ha. Ha. Ha. Amúgy mesélt rólad*

Ezután nem válaszolt. Összegyűrte a papírt, bedobta zsebébe, majd a tanárra koncentrált. Alig vártam, hogy kicsengessenek, mert már beszélni akartam vele. Mikor a csengő megszólalt kirohantam a folyosóra és megvártam Mustafát.

-Várj!-fogtam meg karját, majd megforgatva szemeit ott maradt velem. Megvártam míg üres lesz a folyosó, majd meg akartam szólalni, de megelőzött.

-Te komolyan ennyire bunkó vagy?! Tudod, hogy bejössz nekem, erre direkt flörtölsz előttem azzal a buzival, majd kiderül, hogy engem beszéltek ki!-ordította az arcomba és jobban féltem, mint bármikor.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük. Mondtam, hogy az érzés nem kölcsönös. Szeretek veled lenni és nagyon jó barát vagy, de nem több. És Michaellel nem azért voltam, hogy flörtöljek vele előtted, hanem mert segíteni akartam neki. És azért is, mert nem akartam a te menő haverjaiddal lógni, mert nem éreztem jól magam-mondtam és láttam, hogy egyre jobban enyhül, ezért folytattam-És téged sem beszéltünk ki. Csak elmondta, hogy mi történt, aztán soha nem jöttél szóba többet-sokáig nem szólalt meg, aztán egy nyelés után kinyitotta a száját.

-Bocs. De nehezen tudlak elengedni. És tudom, hogy össze fogtok jönni Michaellel, mert mindig ez van. De...örülni fogok nektek és nem szétszedni titeket-mosolygott fájdalmasan.

-Nem fogok összejönni vele, mert...van barátom-mondtam alig hallhatóan.

-Mi?! És én erről miért nem tudok? Akkor ezért nem jársz velem? Lehet, hogy lenne esélyem nálad, de van barátod-kiabált megint.