Váratlan változások (BEFEJEZETT)

76.rész

Reggel fejfájással keltem az ébresztőm hangjára. Gyors kinyomtam, majd visszafeküdtem. Amíg feküdtem, hallottam, hogy Ben arról vitatkozik anyával, hogy tegnap megfáztunk a séta közben (ami amúgy ilyen tök jó tavaszi időben, nem tudom, hogy lehet, de mindegy) és ezért ma nem szeretnénk suliba menni. Anya végül belement, de azt mondta csak ezt a napot igazolja. Ezután hallottam, hogy valaki a szobám felé tart. Ben nyitott be halkan és ki is akart menni, mert azt hitte alszom.

-Fent vagyok-szólaltam meg álmosan.

-Reggelt-mosolygott-Na mit mondtam?-húzta ki magát.

-Most arra gondolsz, hogy anya elengedett?-kérdeztem.

-Hallottad?

-Aha.

-Jó, akkor amint mindannyian elmentek a suliba meg munkába, kezdődhet a bosszú-mondta ördögien, a tenyereit összedörzsölve, amin csak nevettem egyet.

-De most hagyj aludni-mondtam a párnámba és már hallottam is, ahogy becsukta az ajtót.

Mikor végre mindenki elhúzott, Ben leszaladt a lépcsőn, majd a konyhába zörgött valamit. Gondoltam, nincs sok időnk a bosszúra, ezért jobb lesz, ha én is felkelek. Így hát lebattyogtam, majd ledöbbenve néztem, ahogy Ben reggelit csinál.

-Mennyit kérsz?-utalt a piritósra.

-Kettőt.

Én megterítettem addig, Ben pedig folytatta a piritós készítését. Mikor készen lett, leültünk egymással szembe enni.

-És amúgy van már ötleted, hogy milyen szívatás legyen?-kérdeztem.

-Öhm van pár ötletem, de mindegyik az a klasszikus és én valami egyedit akarok.

-Ajj, akkor gondolkozhatnánk estig, szóval legyen egy bevált klasszikus-javasoltam.

-Jó, de némi extrával-kacsintott.

Miután az egész tervet megbeszéltük, elmentünk készülődni. Viszont ezt most csak ketten fogjuk végrehajtani, mert nem akarjuk a többieket belerángatni.

Bennek remélem igaza van. Azt mondta, hogy Luke anyja ma hatig dolgozik, ami ha nem igaz, akkor az elég gáz.

Szerencsére igaza volt és most itt állunk vagyis guggolunk Bennel az egyik bokor mögött. Ahogy közeledünk fél kettőhőz, egyre jobban félek. Szerintem kicsit túl mentünk a határokon néhány dologgal.

-Ben, szerintem hagyjuk az egészet. Csináljunk vissza mindent-mondtam félve Bennek.

-Most már mindegy és eleve mindenki ezt tenné egy ekkora barommal-kacsintott-Nézd ott van!-mutatott az utca végébe, ahol a közeledő Lucast véltük felfedezni.

Ahogy megláttam, visszaemlékeztem az összes közös pillanatunkra. Guggolásból leültem inkább és a bokornak támasztottam a hátam, így majdnem szemben voltam Bennel. Éreztem, hogy jönnek az első könnyek, amiket rögtön a pulcsim ujját felhúzva, letöröltem.

-Szard le ezt a faszt! Ennél márcsak jobbat kaphatsz-mondta Ben elég közel hajolva hozzám a szemembe nézve, majd közeledni kezdett és egy lágy puszit nyomott a számra, mire önkénytelenül is elmosolyodtam és összeszedtem magam.

Luke közben már felment a lakásba. Néhány perc múlva, az ablakon repültek a bosszúnk maradványai és Luke hangos ordibálását hallottuk. Elöszőr a vödör repült, amibe Ben valami büdös zöld cuccot folyatott és az egyik ajtó tetejére tett, majd a vécépapírok, amiket mindenhova fellógattunk. Ezután tisztán lehetett hallani a vízibombák pukkanását, amin nagyon röhögtünk Bennel. Ez talán hiba volt, mivel olyan hangosak voltunk, hogy az egész utca hallott minket, így természetesen Luke is, aki az ablakon kihajolva észre vett minket. Azonnal futásnak eredt, ahogy mi is Bennel. Először azt se tudtok merre rohanjunk, mert ugye haza nem mehettünk, mert akkor megtalál és a többiek is rájönnek, mit műveltünk. Ígyhát egy percig csak egy helyben álltunk, balra-jobbra nézegetve, hogy merre is rohanjunk. Ben elindult random jobbra, majd én is utána. Sajnos gyorsabb volt, így eléggé lemaradtam és még jobban félni kezdtem. Gondoltam hátrapillantok megnézni, hogy lehagytuk-e Lukeot, vagy hogy egyáltalán utánunk jött-e és mikor ezt megtettem, azt hittem elájulok. Luke már majdnem útol ért és nagyon ideges volt. A szürke pulcsija tiszta zöld volt és a fél haja is. Probáltam még gyorsabban futni, de nem nagyon ment.