Otthon mindenki fáradtan indult a szobájába. Néhány perc múlva hallottam, ahogy Sara és Peter nevetgélnek és egyebek, szóval szerintem nekik jó estéjük lesz. Nekem viszont most el kell mennem lefürödni. Megfogtam a pizsamám és bementem a fürdőbe. Lefürödtem meg megmostam a hajam utána kifésültem és megszárítottam. Két óra elteltével lettem kész. Mikor kijöttem a fürdőből, Ben pont akkor jött ki a szobájából.
-Mégcsak most végeztél?
-Igen-röhögtem-Jól van na! Örülj, hogy nem lány vagy-durciztam-Na mentem aludni-köszöntem el, erre odajött hozzám.
-Jó éjt!-nyomott egy puszit az arcomra, majd ment a konyhába.
Bedőltem az ágyba és szinte rögtön be is aludtam. Másnap suli volt, ezért korán keltem. Gyors megmosakodtam meg felkentem egy kis szempillaspirált, majd felöltöztem és a táskámmal együtt lebattyogtam a konyhába. Apa már ott volt, anya szerintem alszik még. Csináltam magamnak müzlit, majd leültem és megnéztem a közösségi oldalaimat. Tegnap felraktam egy képet facebookra, amit még Heidelbergbe csináltam és tök sokan lájkolták.
Elmostam a tányérom és csak akkor vettem észre, hogy Lucy tévézik. Mióta lehet itt? Na mindegy. Ekkora már Ben is leért. Odaültem Lucy mellé, amíg Ben reggelizett. Mikor végzett, indulhattunk is a rémálomba.
A sulinál Mustafa köszöntött.
-Csá!-tette fel kezét, hogy beleüssek, amit meg is csináltam-Miújság?-kérdezte miközben kezét vállamra tette és így mentünk be a termünkbe.
-Semmi. Veled? Mit csináltál hétvégén?-kérdeztem, de válasz nem jött, mert az osztályban odajöttenk hozzánk...vagyis inkább Mustafához a menők, én meg elmentem a padomhoz. Vagyis mentem volna, de az egyik menő csaj megkérdezte, hogy hány éves vagyok, meg honnan jövök stb. Miután kikérdezgettek, végre leülhettem a helyemre. Miközben a tanár bejött, kiszedtem a könyveimet. Két matekkal kezdtünk, ami amúgy nem olyan durva, mert legtöbbször feladatlapokat kapunk, amit egyedül csöndben kell megcsinálni. Szerencsére hamar eltelt ez az óra. Szünetben kimentünk az udvarra.
Mustafáék odahívtak magukhoz, bár semmi kedvem nem volt a nyávogós plázacicákat és az én vagyok a legmenőbb és leglazább fiúkat hallgatni. Nem is értem, hogy Mustafa, hogy kerül ide. Amíg ők valami értelmetlen dologról beszélgettek, én körbenéztem az udvaron. A srác megint ott volt, aki múltkor engem bámult. Eléggé zavarba jöttem, ezért visszafordultam a többiekhez. Megint visszanéztem a fiúra, hogy néz-e még, de már nem volt ott, ezért kicsit feltűnően gyorsan körbenéztem az udvaron, de nem találtam. Mindegy is.
Becsöngettek és indultam fel a terembe, de Mustafa szólt, hogy lent vagyunk a filmteremben, mert az osztályfőnökkel valami filmet néztünk. Egy igaz történetet néztünk meg egy Tsunamiról, amire azt hittem, hogy unalmas lesz, de amúgy egész jó volt és szomorú.
Az utcsó két óránk kémia volt, amit untam, mivel mindenki beszélgetett mindenkivel, mert a tanár nem tud fegyelmezni. Egy örökkévalóságnak látszott ez a két óra, de szerencsére vége lett.
Kint Ben már várt rám.
-Szia-köszönt.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Ma nem jön értünk apa. Mondtam neki, hogy gyalogolunk.
-Öhm oké-mondtam, bár nem nagyon értettem.
Elindultunk sétálni, de nem abba az irányba amerre a "haza" van.
-Hova megyünk? Mert szerintem rossz irányba-szólaltam meg.
-Csak a mekibe.
-Minek?
-Én úgy tudom, hogy a mekibe enni szoktak-ekkor megforgattam szemeimet-Amúgy megbeszéltük, hogy jobban megismerjük egymást, nem?-ekkor pedig bólintottam egy aprót-Na, most van lehetőség-mosolygott.
A mekibe megrendeltük a kajákat, majd leültünk az egyik sarokba. Mielőtt enni kezdtem volna, rámszólt, hogy várjak. Elővette telefonját, majd ráment egy gyertya képre és az asztalra helyezte.
-Csak hogy romantikusabb legyen-röhögte el magát. Ez annyira édes volt, hogy nekem is nevetnem kellett.
-Amúgy TE jóba vagy Mustafával? Egyszer láttalak már vele beszélni-szólaltam meg később.
-Ja, haverok vagyunk. Néha kijárunk focizni. Amúgy mikor láttál minket beszélni, épp rólad volt szó-ekkor ijedten felnéztem rá-Nyugi, csak elmesélte, hogy milyen jól focizol-kacsintott-Amúgy jártál focira vagy honnan tudsz ilyen jól játszani?
-Dani, tudod az árvaházból, akivel múltkor a parkban voltunk-erre bólintott-Vele csomószor fociztunk és sok mindenre megtanított.
-Értem.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
