Váratlan változások (BEFEJEZETT)

21.rész

Lementünk a konyhába valami kaja után kutatni, de persze, hogy Ben is akkor éhes, mikor mi.

-Hi-kb ennyi volt a köszönése Grétának.

-Szia. Te vagy Ben?-kérdezte Gréta.

-Aha. Honnan tudod?

-Öhm, mivel Dorka a legjobb barátnőm és tudom, hogy hogy hívják a bátyját?-mondta, de inkább kérdésnek hangzott, mire Ben becsapta a hűtőt, mi pedig mind a ketten megrázkodtunk.

-Nem vagyok a bátyja-mormogta alig hallhatóan, majd vett egy mély levegőt-Ha a legjobb barátnőd, akkor biztos veled beszél ki engem. De remélem csak a jó testemről beszél-mondta perverzül, majd egy üdítővel a kezében felment.

-Na jó...ez fura volt-szólalt meg Gréta.

-Én azt hiszem már megszoktam az ilyeneket. Mit kérsz enni?

-Hmm nem tudom. Talán melegszendvicset vagy valami sósat.

-Oksa, én is szóval keresek valamit-azzal el is kezdtem a hűtő felderítési expediciómat-Hé találtam rántott húst. Zsömle, ketchup és majonéz van otthon, szóval ezekból csinálhatnánk hambit-néztem rá csillogó szemekkel.

-Benne vagyok-mondta, mintha valami szökési tervről lenne szó.

Megcsináltuk a hambikat és nagyon nagy kuplerájt hagytunk magunk után, szóval elöszőr eltakarítottuk azt, majd bekapcsoltuk a tévét. Persze mivel már éjfél volt, ezért nem a legjobb műsorok mentek. Az elsőn valami pornó, a másodikon valami nagyon gagyi horror a harmadikon is egy horror ment, viszont az egész jó volt. A filmet nagy odafigyeléssel néztük és azt se vettük észre, hogy egy órája nézzük már kb. Pont jött egy ijesztő rész és egyszercsak...

-Vááá-sikítottunk egyszerre Grétávál, de nem a film miatt, hanem amiatt, hogy Ben megijesztett minket. Azt hittem ott helyben szétverem.

-Te hülye vagy??-kérdeztem, megdobva egy párnával, de ő nem tudott válaszolni, mert a földön feküdt röhögve és már a könnyei is kijöttek.

-Látnotok...látnotok kellene az arco...-alig tudott kimondani egy mondatot a röhögés miatt.

Ránéztem Grétára egy olyan"mehet?" fejjel és ő rögtön vette az adást. Hirtelen felugrottunk párnákkal a kezünkben és letámadtuk. Addig ütöttük, amíg bírtuk, aztán kikapcsoltuk a tévét, majd otthagytuk a még mindig röhögő fiút. Fent lefeküdtünk és szinte rögtön elaludtunk. Másnap későn keltünk.

-Jó reggelt. Jössz reggelizni?-kérdeztem álmosan.

-Neked is jó reggelt és igen-mondta a párnájába Gréta.

Nagy nehezen felálltunk és lebattyogtunk a konyhába. Túl nagy csend volt, de nem foglalkoztam vele. Ben jött le a lépcsőn.

-Jó reggelt, van egy jó hírem-mondta-Anyáék elmentek állatkertbe. Minket is akartak vinni, de mondtam, hogy ez nem nekünk való. Amúgy mi a reggeli?

-Amit csinálsz magadnak-mondta határozottan Gréta, Ben pedig gúnyosan leutánozta.

-Mikor jönnek meg?-kérdeztem.

-Nem tudom. Kb háromkor. Van valami tervetek mára?

-Hé Dorka sütünk palacsintát?-kérdezte boldogan az én legjobb barátnőm.

-Aha-utánoztam hangnemjét-Amúgy-fordultam Ben felé-Elmegyünk megint a haverokkal.

-Mehetek én is?-kérdezte...kedvesen?! Ráneztem Grétára, aki rögtön elfordult és csinálta a palacsintát.

-Felőlem-válszoltam.

-Kösz. Segítsek valamit?-utalt a palacsintára.

-Nem kell. Vagyis kereshetnél valami műsort-Azzal felállt és a tévéhez ment.

Mikor készen lett a palacsinta, leültünk a kanapéra és Így Jártam Anyátokkalt néztünk, majd kezdődhetett a várva várt délután...