Váratlan változások (BEFEJEZETT)

52.rész

A földszintre leérve megkérdezték a fiúk és anya is, hogy hova megyek. Mindenkinek azt mondtam, hogy Paulával találkozom.

Direkt öt percet késve mentem a találkára. Ő már ott volt a park bejáratánál. Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy miért is jöttem el. Igazából fogalmam sincs. Akár otthon is maradhattam volna. Visszafordultam volna, de sajna már nem volt visszaút.

-Szia-mosolygott kedvesen.

-Szia-köszöntem én is.

-Azt hittem, nem fogsz eljönni-nevetett.

-Hát eléggé gondolkodtam-nevettem én is.

-Akkor ez miatt késtél öt percet?

-Nem.

-Akarsz fagyizni?

-Aha-vontam vállat.

-Oké. Itt van egy tök jó fagyizó-erre elindult a fagyizó felé, én pedig követtem. Kifizette mindkettőnk fagyiját, amit megköszöntem, majd elindultunk valamerre sétálni-Mesélj magadról valamit.

-Mit akarsz tudni?-kérdeztem.

-Rákérdezhetek a szüleidre?

-Igen. Anyám születésemkor meghalt, így apám kihozott németbe, mivel Magyarországról jövök és ő itt dolgozott. Aztán egy idő után rájött, hogy nem akar engem, szóval bedobott egy magyar árvaházba.

-Sajnálom-mondta együttérzőn.

-Nem kell. Örülök, hogy odakerültem. Tényleg az otthonomnak tekintem-elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem a régi szép időkre.

-És milyen árvaházban élni? Meg honnan tudsz németül?

-Először is, onnan tudok németül, hogy az árvaházban tanultunk. Másodszor pedig, attól függ, melyik árvaházban élsz. Nálunk tök jó volt, mert nem voltunk sokan és csak két nő volt a nevelőszülőnk, akik tök rendesek voltak. Nem volt az, hogy nem mehettünk sehova. Meg volt pl.: hogy nyolcig maradhatunk kint vagy ha megkértük őket, akkor tízig is. És mindenki tök kedves volt. Persze a ribancokból sem maradhatott ki egy se, de azért jó volt.

-Tartod a kapcsolatot még az ottani barátaiddal?

-Aha. Majdnem minden hétvégén odautazom hozzájuk vagy ők ide.

-Az jó.

-És neked a szüleid?

-Anyám nagyon kedves és nagyon szeretem viszont apám. Apám lányt akart, mert van egy modellcége, ahol persze csak lánymodellek vannak és mindig azt akarta, hogy majd a lányával legyen híres. Így hát engem nem szeretett és sosem foglalkozott velem. Bármit csinálok nem tetszik neki és igazából apa létére, azt se tudja, mit csinál a fia-mesélte, amit én nem gondoltam volna.

-Szegény, annyira sajnálom-mondtam szomorúan- De attól, hogy te nem lány lettél, attól még legalább a céget vezethetnéd tovább, ha már apád nem lesz.

-Tudom, de ő nem. És amúgy szerintem nem csak ezért akart lányt. Azért is, hogy bámulhassa meg fogdoshassa. Komolyan el tudom róla képzelni. Egyszer egy pincérnő seggét is megfogta, úgy hogy ott volt az anyám is vele-mondta kicsit hangosabban-Utálom.

Épp megszólaltam volna, mikor elkezdett esni az eső és mivel csak egy pólóban voltam, ezért odaadta a pulcsiját, amit megköszöntem.

-Gyere, itt lakom nem messze-erre megfogta a kezem és maga után húzott.

Egy modernebb lépcsőház előtt álltunk. Lucas a kulccsal kezdett el babrálni, majd felmentünk a második emeletre. Udvariasan beengedett, majd ő is belépett. Igazából nem tudok kiigazodni rajta. Amikor a haverokkal vagyunk, akkor vicces és kedves, majd mikor rám ír akkor egy bunkó és most meg udvarias és kedves.

Levettük a cipőinket és odaadtam neki a pulcsiját, amit mégegyszer megköszöntem.

-Arra van a szobám-indult el a folyosón.

Viszont a szobája felé útba esett még a konyha, ahol az anyukája volt.

-Jó napot!-köszöntem udvariasan.

-Szia! Lucas anyukája vagyok, Violet-mosolygott kedvesen.

-Én Dorka vagyok.

-Anyu, addig itt marad, amíg el nem áll az eső, oké?-kérdezte Lucas.

-Nyugodtan.

Ezután végre bementünk a szobájába. Kicsit kellemetlenül éreztem magam az anyukájával. A helyiségbe beérve szinte rögtön kiszúrtam egy dolgot.

-Tudsz gitározni?-kérdeztem meglepetten.

-Aha. De ugye nem azért fogsz velem járni, mert tudok zenélni?

-Nem-röhögtem-Játszanál nekem?

-Persze. Melyik dalt szeretnéd?

-Justin biebertől a Love Yourselfet-mondtam egy kis gondolkodás után.

-Oké-majd elkezdte játszani. Leült, majd az előtte lévő helyet megpaskolta jelezve, hogy üljek oda. Annyira szexi...akarom mondani csodálatos hangja volt. Nagyon jól áll neki a gitár. Annyira belemerültem a zenébe, hogy el is felejtettem, hol vagyok. Mikor vége lett a számnak, csak akkor ébredtem fel.

-Úristen! Annyira jó hangod van és annyira jól áll a gitár. Egész nap tudnám hallgatni a hangod-miután eszembe jutott, hogy mit mondtam elpirultam.

-Hallgathatod is-kacsintott, majd lassan elkezdett felém közeledni. Egyre közelebb volt és egyre jobban vert a szívem. Márcsak miliméterek voltak köztünk.