Váratlan változások (BEFEJEZETT)

Epilógus

-Mi volt ilyen vicces?-kérdezték.

-Semmi-mondtam röhögést visszatartva.

-A barátnőd lecserélt téged-karolt át Paula, amin már nem bírtam visszatartani a nevetést. Visszaforudultam a kasszához és a srác még mindig minket bámult. A többiek is követték példámat, így ők is odafurdultak felé.

-Miért bámul minket? Mit mondtatok neki?-kérdezte Ben.

-Nyugi-kezdte Paula-Annyi volt, hogy fel akart szedni minket, ezért táncolt is nekünk, viszont mi megszívattuk egy kicsit és azt mondtuk neki, hogy melegek vagyunk. Ekkor átkaroltuk egymást Dorkával. Ezután ilyet szólt "Nem baj, benne vagyok egy hármasban"-utánozta a hangját Paula és kitört belőlünk a röhögés...kivéve a fiúkból.

-Hahaha...Hát ez nagyon vicces volt-színészkedtek, mire mi egy kapjátok be nézést küldtünk feléjük.

-De milyen fejet vág már-röhögött velünk Szinti a srácot nézve.

Miután megettünk és megittunk mindent, Daniék fel akartak állni.

-Várjatok! Van egy meglepink-kezdtem és a mondatomat Ben fejezte be.

-Van valami tervetek a nyárra?-erre csak megrázták a fejüket-Akkor most már van-mosolyodott el Ben-Méghozzá Spanyolország-ekkor néhány percre csend állt be közénk. Daniék le voltak döbbenve, mi meg vártuk a válaszukat.

-Ez tök jó-pacsizott le Dani Bennel, mikor felfogta, hogy mit mondott.

-Ja, tényleg jó, de gondoljátok, hogy Liza néniék el fognak engedni?-kérdezte Gréta egyik szemöldökét felvonva.

-Igaz. A múltkori erdős eset miatt nem hiszem-húztam el a számat.

-Majd rábeszéljük őket-mondta Mark.

-Vagy majd Szinti. Ő a kedvencük-javasolta Dani.

-Nekik nincs kedvencük!-forgatta meg a szemeit Szinti, mivel mi mindig ezzel szekáltuk szegényt, hogy ő Kitti néniék kedvence.

-Ti már lebeszéltétek a szülőkkel?-kérdezte Ben a többiektől, mire mindenki bólintott egyet. Azt hittem nehéz lesz majd meggyőzni őket, de úgy látszik mindenkinek sikerült.

A subway után még elmentünk a partra sétálni, pontosan arra a helyre, ahol Ben mondta, hogy bandázni szoktak...és ahol először vallotta be nekem, hogy szeret. Ezután viszont mindannyian hazamentünk.

-El kéne kezdenünk pakolni-szólalt meg Ben, miközben ledobta magát az ágyamra.

-De csak kéne-mondtam fáradtan, mire elmosolyodtunk

-De most tényleg. Szedd elő a bőröndödet.

-Még nem is biztos a dolog. Ha Grétáék nem tudnak jönni, akkor én sem megyek.

-Te is tudod, hogy mindenkit rá tudok beszélni mindenre-vigyorgott, mire csak megforgattam a szemeimet.

Elővettem a bőröndömet a gardróbom egyik sarkából. Közben Ben kiment a szobámból. Kár, azt hittem, hogy majd együtt pakolunk be. Mivel vasárnap indul a gép, ezért még szombatra kint kell hagynom ruhákat. Először kiválasztottam, hogy miben fogok a repülőn lenni.

-Hülye-ijedtem meg a mögöttem álló Bentől.

-Már meg sem vársz a pakolással?-kérdezte szomorúan és közben átkarolta a derekamat.

-Te mentél el szó nélkül.

-Csak megnéztem, hogy meg van-e a bőröndöm.

-Na azért. Már kezdtem félni, hogy egyedül kell pakolnom.

Szóval, hol is tartottam? Ja igen. Szóval a barackszínű trikómban és a rövid, világoskék melegítő gatyámban fogok menni. Plusz egy bugyi meg egy melltartó. Ezután még elővettem egy sima farmert meg egy felsőt, ha holnap mennék valahova, és még egy bugyit. Ezután jött a könnyebbik része. Vagyis én azt hittem az. Gondoltam, majd az összes ruhámat berakom -amit hordok is-, csakhogy alig maradt hely a többi cuccomnak.

-Most komolyan. Két hétre megyünk csak. Ahogy ismerem magunkat, csak a strandon leszünk. Szóval ennyi ruha nem kell-mondta Ben és lehajolt a bőröndömhöz. Elkezdett néhány felsőt meg gatyát kivenni.

-Várj! Azt ne. Annyira kényelmes és imádom. Az mindenképp velem jön!-álltam ki egy rövidnadrágom mellett.

-Jól van-sóhajtott.

A ruhák meg voltak, ezért még bementem a fürdőbe és onnan is összeszedtem a cuccomat, ami már nem kell holnapra, majd a szobámba néztem körül. Elraktam a telefontöltőm, a fésűm meg ékszereimet. Egyszer csak pittyegett a telefonom.

~Grétám💓: Kitti néni kérdezi, hogy mikor indul a gép, meg hogy mikor jövünk haza...tudod a szokásos-.-

-Ben? A gép hánykor indul?

-Azt hiszem tízkor.

~Én: Vasárnap tízkor indulunk és utána két hét múlva vasárnap jövünk vissza

~Grétám💓: azt is kérdezik, hogy kik jönnek velünk felnőttek

~Én: mondd, hogy egyik barátunk bátyja, meg egy másiknak a szülei.

~Grétám💓: Hallod azt mondták, hogy még meggondolják:(

~Én: akkor azt tudjuk mit jelent:(

-Mondtam. Úgy néz ki Daniék nem fognak jönni-sóhajtottam.

-De, nyugi. Ne legyél ennyire pesszimista!

Néhány perc múlva megint megszólalt a telefonom. Gréta neve jelent meg rajta. Épp beleakartam szólni, de megelőztek.

-Mehetünk!!!-kiáltották mindannyian-De a fígyóknak is jönniük kell.

-Ez most komoly?!-háborodtam fel-Mindegy, majd kidobjuk őket a repülőről-erre elnevettük magunkat.

-Bevetted!-gúnyolt ki Szinti, amit nem értettem-Nem is jönnek-röhögött.

-Anyád!

-És mizu?-kérdezték.

-Semmi. Épp pakolunk Bennel. Nektek is azt kéne.

-Úgy látszik a kisasszony nem akar velünk beszélgetni-sértődött meg játékosan Dani, majd kinyomta a telefont, amin csak nevettem.

-Mi az?-kérdezte Ben.

-Grétáék voltak. Azt mondták jöhetnek-mosolyodtam el és közben elindultunk Ben szobája felé, hogy neki is bepakoljunk.

-Mondtam én-vigyorgott büszkén hátra.

Bent letérdeltem a szekrénye elé.

-Miben jössz vasárnap?-kérdeztem tőle.

-A fekete rövidgatyámban, meg a terepzöld színű pólómban. A póló keresése közben rátaláltam egy űrlénysárkányos pulcsira is.

-Ez mi?-nevettem érthetetlenül.

-Most mi van? Te nem szereted az űrlénysárkányokat?-nézett rám a szemöldökét felvonva.

Miután neki is bepakoltunk, elmentünk lefeküdni.

~Vége~

*Hali❤
Tudom, elég későn hoztam a részt, de legalább nem késve😁