Eltelt egy hét. Megint a tengerparton ülönk. Csakhogy este 11 óra van és már alig vannak kint. A hangulat nagyon kellemes. Még két nappal ezelőtt beszéltük meg, hogy utolsó nap egy esti piknik félével fogjuk megünnepelni ezt a nyaralást. Szóval itt sörözgetünk és sztorizgatunk épp.
- De nem ez volt a legviccesebb benne. - nevetett tovább Dani. - Mert oké, hogy a csaj be volt rúgva és ezért levetkőzött nekünk, de utána elkezdte levetkőztetni Alexet is mindhármunk előtt.
Mesélték röhögve a fiúk, bár mi lányok nem annyira nevettünk ezen.
- Oké, ki akar következő lenni? - kérdezte Ben.
- Akkor leszek én. - mondta Michael, mert senki nem jelentkezett. - Mikor még Mustafával barátok voltunk...
- Miért most nem vagyunk? - kérdezte az említett, mire néhányan kuncogni kezdtünk.
- De, de úgy értettem, hogy még az összeveszésünk előtt. Szóval az volt, hogy ki akartuk próbálni a füvet, ezért Mustafa szerzett és másnap ugye mentünk osztálykirándulásra - mert egy osztályban voltak akkor még - a parlamentbe, ahol mindenkinek elkezdték nézegetni a cuccaikat. Ekkor tök megijedtünk és hát nem tudtunk mást csinálni, ki kellett dobni a kukába. - nevetett.
- De nemár. Ez nem olyan vicces, mert tuti tök drága volt. - kuncogtam, mert kicsit tényleg vicces volt.
- Köszönöm Dorka, hogy legalább te kiállsz mellettem. Tényleg drága volt! Kibasztam az ablakon 30 eurót! - állt ki magáért Mustafa.
- Jó, de aztán később szerzett nekünk a bátyjám, szóval nem maradtunk ki a füvezésből. Egyik éjjel egy játszótéren szívtuk el, csakhogy egy rendőrautó, pont akkor pont ott járőrözött. Mivel elég sokáig volt ott, attól féltünk, hogy észre fognak venni minket, szóval elfutottunk és olyan ijedtnek még sosem láttam Mustafat. - röhögött.
- Én meg olyan gyorsnak téged. - vágott vissza neki.
Még pár percig poénkodtak egymással, majd Ben rám nézett.
- És Dorka? Neked van valami jó sztorid?
- Nem igazán. - húztam el a szám.
- Dehogynem. - kezdett el nevetni Szintia, mire eszembe jutott.
- Az sem volt olyan vicces. Annyi volt az egész, hogy Szintivel unatkoztunk és kitaláltuk, hogy lopni fogunk. Ne kérdezzétek, hogy miért voltunk olyan hülyék. Bementünk egy kisebb ruhásboltba, amibe már kintről láttuk, hogy csak az egyik sarokban van kamera. Felhúztuk a kapucniainkat és úgy mentünk be, hogy háttal legyünk a kamerának. Persze az eladónak rögtön gyanúsak lettünk, ezért Szinti gyors megfogott egy sálat, amivel kirohantunk és vagy az egész városon végigfutottunk.
- Nem értem, hogy mire volt ez jó. - kuncogott Gréta.
- Mondtam, hogy nem volt nagy szám. De mondjuk utána Szinti odaajándékozta egy barátnőjének, szóval nem kellett rá költenie. - kuncogtam.
Ezután jöttek a jobbnál jobb sztorik és én csak mosolyogva hallgattam őket, miközben végignéztem a társaságunkon. Boldog lehettem. Boldog lehettem, hogy ennyi igaz barátom volt. Boldog lehettem, hogy eljutottam Spanyolországba. Életem legjobb nyaralása volt és ezt csakis nekik köszönhettem.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
