Sajna a villamos megállóig negyed órát gyalogolnunk kellett, így sikerült lekésnünk. A következő csak fél óra múlva jött, de addig csak várni tudtunk, mert eléggé elfáradtunk a bicikliút miatt. Benék leültek a padra és mivel nem volt több hely, így beleültem Ben ölébe. Sajna Mustafa senki ölébe nem akart beleülni, így a földet választotta.
-Anya hív!-vettem ki telefonom az iskolatáskámból és ijedten a többiekre néztem.
-Ne vedd fel!-mondta Ben.
-De nagyon mérgesek lesznek. És a múltkori erdős bulizás után, nem hiszem, hogy jó lenne még egy zűr!-mondtam neki halkan.
-Majd én megbeszélem velük, hogy nem a te hibád.
-Ezt most hagyd abba!-mondtam és szerencsére megérkezett a villamos, így nem tudott válaszolni.
Leghátul elfoglaltuk a kettő egymás mellett lévő négyes helyeket. Fura módon tananyagokról beszélgettünk. Úgy látszik tényleg fáradtak, ha már sulis dolgokról beszélnek.
Fél óra múlva végre megérkeztünk a kórházhoz és már mindenki izgatottan várta, hogy belépjünk. Nekem viszont mindig elrontotta a kedvemet, a rezgő telefonom a táskámban. Tudtam, hogy anya vagy épp apa hívogat, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele...aha, mintha ez ilyen könnyű lenne.
Bent néhányan elővették a telefonjukat és azzal világítottak. Én odabújtam Benhez, mert ő is világított és mert valljuk be, hogy eléggé paráztam. A folyosókon egy csomó törmelék volt le esve a falakról, amik nagyon megijesztettek, mert attól féltem, hogy melyik pillanatban dől ránk az egyik. De a legrosszabbak a falakon lévő fakó festmények voltak. Meseszereplőket formáltak, mint például Jancsit és Juliskát. Ezektől egy szomorú érzés fogott el. Azt pontosan nem tudom miért, de talán azért, mert így eszembe jutottak a gyerekek, akiket itt kezeltek és lehet, hogy néhányuk meg is halt itt.
-Ez meg mi volt?-ugrott Mark Paula és közém.
-Mi mi volt?-kérdeztem ijedve, így abbahagyva a gondolkodást.
-Nem hallottad ezt a hangot?
-Én hallottam-ijedt meg Lucas.
Hirtelen mindenki csöndben lett és figyelni kezdett, hátha hall vagy lát valamit. Mikor már kezdtünk megnyugodni, hogy itt nincs semmi, csak képzelődtünk, kikapcsoltak a telefonok.
*Hali...megint😁❤
Kaptam három díjat🙈🙉🙊
Köszönöm Veseeee-nek, LukyLukacs-nak és Dinuus-nak!😊💞
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
