Sajna nem Bennel aludtam, ami amúgy nem olyan rossz, mert jobb is, hogy nem sietjük el. Nem szeretnék elkövetni olyan hibákat, mint Lucasnál. Este nagyon furcsát álmodtam. Lucynak én voltam az anyja. Ez miatt reggel elég fura fejjel keltem.
-Mit álmodtál, hogy ilyen fejet vágsz?-kérdezte Ben nevetve az ágyamon, hason fekve.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem álmosan.
-Csak egy jó ébresztőt akartam neked-húzta félmosolyra a száját.
-Az sikerült-mosolyodtam el.
-Nem válaszoltál a kérdésemre-jutott eszébe.
-Melyikre is?
-Arra, hogy mit álmodtál.
-Ja-erre kuncogni kezdtem az álom miatt- Az álmomban Lucynak az anyja voltam. És a vicces az volt benne, hogy úgy néztem ki, mintha összekevertek volna Saraval.
-Na jó, ezt kicsit undorítónak veszem, mert most mindig anyám fog eszembe jutni, ha rád nézek-ezen én csak röhögtem, majd felálltam, hogy felöltözzek.
Miután kiválasztottam a megfelelő ruhát mára, elmentem a fürdőbe, ahol fogat és arcot mostam, meg felkentem a mindennapi sminkemet, ami csak szempillaspirálból meg szájfényből állt, néha pedig egy kis alapozót is felvittem.
Suliba menet nem beszéltünk Bennel, mert mindketten fáradtak voltunk. Ma lesz tesink, amitől előre félek, mivel minket, lányokat leosztályoznak akadálypályán, ami amúgy nem érdekelne, de a fiúk ezt mind végig fogják nézni, mert az ő tanáruk nem foglalkozik velük, ami azt jelenti, hogy bármit csinálhatnak.
És eljött az idő. Itt állok a fekete zoknimban, a szürke melegítő nadrágomban és egy gagyi fekete pólóban, amire az van írva, hogy: "Mit nézel?" Persze németül (Was guckst du?). Márcsak egy lány áll előttem és utána én jövök. Nagyon féltem, mert a fiúk nem fogták vissza magukat. Amikor cicapózban át kellett jutnunk egy deszka alatt, mindannyian megnézték a seggünket. Vagyis az enyémet még nem, mivel még nem jutottam sorra. Tudom, hogy valamit nagyon el fogok szúrni és nagyon gáz lesz, leginkább az miatt, hogy ennyien néznek.
Az előttem lévő lány elindult. Egész ügyesen végigment. Rajta is lehetett látni, hogy zavarban van a fiúk miatt. Most viszont én következem.
Beálltam a rajt vonalhoz és éreztem, ahogy egyre jobban ver a szívem az izgulás miatt. A tanár belefújt a sípjába, ami azt jelentette, hogy elindulhatok. Mivel az ügyesség és az idő alapján kapunk jegyet, ezért gyorsnak kellett lennem. Próbáltam nem kapkodni, hogy nehogy ez miatt essek el vagy rontsak el valamit. Először szlalomozni kellett ami könnyen ment. Ezután viszont a szekrényugrás jött, amin átjutottam, de nem valami szépen és ügyesen. Aztán átkellett ugrani a "lovat", amit én nem átugrottam, hanem ráugrottam. Ezen nevettek néhányan, de probáltam nem foglalkozni velük. Ekkor jött a gáz feladat, vagyis az átmászás a deszka alatt. Két fiú elkezdett fütyülgetni, de csak megforgattam a szememet és futottam tovább. Most a padon kellett átfutni, ami aztán egy nagy akadály (remélem érzed a szarkazmust).Nem is értem, miért rakta bele a tanár a pályába. Ezzel hamar végeztem, így jöhettek a hulla-hop karikák, amikbe bele kellett futva lépkednünk (mint a katonai táborokban, az a kerékgumis feladat, mikor azokon át kell futni). És ezek után márcsak a célhoz kellett futnom. 1 perc 24 másodpercet futottam, ami nem rossz teljesítmény. Végül sikerült egy négyes alát szereznem, aminek nagyon örültem, mert akadálypályákban nem vagyok jó.
*Hali❤
Igen, megint egy díj😁
Köszönöm Kame__-nek! 💓
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
