Váratlan változások (BEFEJEZETT)

99.rész

Na, ki ismeri fel a képen látható színészt?😏❤

Első órán beszélni akartam Mustafával, Michael miatt, de végül nem tettem, mert egy tök jó filmet néztünk Sandra Bullock főszereplésével. A címe Szívek Bajnokai volt. Egyik kedvenc filmem lett.

-Sziasztok!-köszöntünk Mustafával a többieknek.

-Hali-köszöntek vissza.

-Dorka, eljössz velem a büfébe?-kérdezte Michael. Ez fura, tuti beszélni akar velem, mert máskor nem megy büfébe, mivel utálja az itteni kajákat. Szerintem átlagos szendvicsekről és perecekről van szó, de mindegy.

-Na mi volt?-kérdezte.

-Mármint hol?-kérdeztem vissza érthetetlenül.

-Hát mi volt Mustafával? Beszéltetek, nem?

-Ja, hát akartam, csak filmet néztünk és elvonta a figyelmem-nevettem kínosan.

-Jól van, de azért később beszélsz vele? Nem kell, ha nem akarsz, de akkor mondd meg!-ebből arra következtettem, hogy azt hiszi, csak kitaláltam ezt a filmes dolgot, azért, hogy ne kelljen Mustafával beszélnem.

-Ugye tudod, hogy ez a film nem egy kifogás volt?! Én szívesen beszélek vele, ha ezzel segíthtek neked!-mondtam őszintén.

-Elhiszem. Csak te mindig olyan hamar elintézős csaj vagy-röhögött.

-Oké, ezt most bóknak veszem-húztam ki magam játékosan.

-Mit kérsz?-kérdezte hirtelen, mivel ő volt a következő a sorban.

-Én? Nem kell semmit venned, köszi.

-Te is tudod, hogy én semmit nem szeretek innen és valamit vennünk kell. Szóval mit kérsz?

-Itt vannak normális dolgok is. Például sima csokik. Azokat szereted, nem? Mondjuk egy Snickers vagy valami.

-Végülis igazad van-ezután nem egy Snickerst kért, hanem Twixet. Utána jöttem csak rá, hogy miért. Az egyiket nekem adta, a másikat pedig ő ette meg. Többször is el kéne kísérnem másokat, ha mindig csokit kapok cserébe.

-Uuu kaphatok én is?-nézett kisfiús szemekkel Luke. Michael tört egy darabot a csokijából, majd neki adta-Köszi-mondta még mindig kisfiúsan.

Amúgy büszke vagyok magamra. Kezdem elfelejteni őt. Mármint persze barátként még tekintek rá, bár ezt nehezen, de nem gondolkodom olyanokon, hogy mi lett volna, ha nem csal meg. Most már minden gondolatomat Ben foglalja el. Rámosolyogtam Benre, amit ő először nem értett, de persze visszamosolygott és odalépett mögém. Hátulról átkarolt és így hallgattuk tovább a többiek értelmetlen csevegését.

***

-Beszédem van veled!-szóltam Mustafának, ahogy beértünk a terembe.

-Neked mindig-röhögött, de én nem foglalkoztam a hülye mondatával. Leültünk a helyünkre, majd neki kezdtem mondandómnak.

-Szóval megint Michaelről lenne...

-Sziasztok gyerekek!

-Jónapot Frau Schneider!-köszönt az osztály.

-Frau Schneider, mit csinálunk ma?-kérdezte egyik osztálytársam.

-Öhm nem tudom, ti mit akartok? Filmet nem hoztam, szóval azt nem tudunk nézni-mondta, mire mindenki egy szomorú fejet vágott.

-Akasztófázhatunk?-kérdezte vinnyogó hangon egy csaj. A tanár rábólintott, így elkezdték a játékot.

-Szóval-kezdtem újra, Mustafa felé fordulva-Miért nem mondtad el Michaelnek, hogy vagdostad magad? Egyáltalán miért tetted?-erre ő csak nevetni kezdett, amit nem értettem, szóval elég hülye fejet vághattam. És persze, ahogy Mustafa nevetni kezdett, mindenki ránk kapta tekintetét. A tanár csak a mutatóujját a szája elé tartva mutatta, hogy maradjunk csöndben és figyeljünk a játékra.

-Nem vagdostam magam. Csak kitaláltam, mert gondoltam, így majd biztosan beszélni fog velem Michael-erre leesett az állam.

-Szemét-löktem vállba. Ő megpróbált egész órán engem kiengesztelni, de én nem szóltam hozzá. Tök megijedtem, hogy mi lehetett vele,erre kiderül, hogy csak egy vicc. Végre kicsöngettek, én pedig hálát adtam istennek-Tudod te mennyire féltem, hogy mi történhetett vagy hogy mi lehetett veled!-mondtam neki, miután kiértünk az osztályból.

-Bocsi, de ha belegondolsz a legjobb barátomért tettem. Ezt nem tartod cukinak vagy aminek szoktátok ti lányok-egy kicsit elmosolyodtam mondatán, majd odasétáltunk Benékhez.